2011. szeptember 20.

Őszi kék...

Kedvenc színeimből horgoltam ezt az őszies hangulatú kendő-sapka szettet.
A kendő mintája a népszerű South Bay Shawlette egyik változata: a lazább szerkezetű Elise Shawl mintáját választottam, mivel amúgy is szorosabban horgolok az átlagosnál. A sapka hasonló színekből rövid pálcákkal készült.
Már több hasonló kendőt - zöld és natúr színűeket is - készítettem. Most azonban teljesen más hangulatú lett.
...és hát igen... akaratomon kívül kipróbáltam egy számomra teljesen új technikát, a nemezelést. Így jár az, aki nem emlékszik pontosan maradék fonalainak összetételére...

2011. szeptember 14.

Nyárutó, őszelő...

Már a közelgő őszre gondolva kezdtem horgolni ezt a sapkát. Vékony gyapjúfonál két szálát összefogva, kettes horgolótűvel készült.

2011. szeptember 5.

Traveling Woman


Még júliusban nyertem a TarkaBarka Nyár játékon 4 gombóc Barka Marcipán fonalat. A Mimóza árnyalathoz egy közismert mintát választottam, amelyet már sokaknál megcsodáltam: Liz Abinante kendőjét. 

2011. szeptember 1.

Erdély

Két hetet töltöttünk Erdélyben,  gyönyörű tájakat  láttunk, csodálatos emberekkel ismerkedtünk meg, és sok-sok – számunkra nagyon fontos - helyet kerestünk fel. Vízparti városban élünk, minden szabad időnket a folyónál töltjük. Ha nyaralunk, kirándulunk, akkor talán éppen ezért leggyakrabban a hegyek közé vezet utunk.
A transzfogarasi úton kapaszkodtunk fel a Fogarasi-havasokba. Lélegzetelállító út vezet a 2000 méternél is magasabb csúcsok közé. Az augusztusi forróságból érkezve jól esett a jellegzetesen magashegységi, hűvös időjárás. És bizony jól jött a meleg ruha is!
A 90 km hosszú utat katonai célból, úgy negyven éve építették, 2042 m magasságig vezet fel, Összesen 578 hídja és viaduktja, valamint 5 alagútja van.
Alig szálltunk ki az autóból, az addig fejünk felett gomolygó felhők hirtelen ereszkedni kezdtek! Különleges élmény volt a sűrű ködben a 2034 m magasan fekvő Bilea-tó partján sétálni. Felettünk  a 2300-2400 méteres csúcsok, körülöttünk kézzel tapintható, sűrű felhő!
Gyalogtúráink következő helyszínei a Csomád-hegységben találhatók. A jellegzetes kénes szagot árasztó Büdös-hegyen és környékén a vulkáni utóműködés számos jele tapasztalható: száraz gázömlések, borvízforrások. Mofettáztunk is:  egy meredek ösvényen kapaszkodtunk fel az 1052 méteren fekvő torjai Büdös-barlanghoz. Az üregből kiáramló kénes-széndioxidos gázok gyógyhatása már régóta ismert.  Érdemes felkeresni az Apor lányok feredőjét, ahol Európában egyedülálló módon, nyolc forrásból tör elő bugyborékolva a különleges színű, timsós,  sósavat, kénsavat (vitriolt) tartalmazó víz.
Nem maradhattak ki a híres ikerkráterek, a híres Szent Anna-tó (Kelet-Európa egyetlen épen maradt krátertava) és a Mohos-tőzegláp. Kellemes séta a tó körül, a tőzeglápon egy érdekes túrán csodálhattuk meg a környék egyedülálló növényvilágát egy vezető segítségével. 
A Hagymás-hegységben, a Gyilkos-tó fölé magasodó Kis-Cohárd sziklacsúcsára is felkapaszkodtunk.  1344 m, oda-vissza 6 km, az ajánlókban 3 órás túraként szerepel… hm…. biztosan nem alföldi emberekhez igazították a szintidőt…  Már nem először sétáltam körbe a tavat, de ezúttal föntről a tó és a környező hegyek látványa óriási élmény volt.
A nagy hőség ellenére a szikla megmászása után lelkesen folytattuk túránkat a Békás-patak mentén. A  függőleges, 200-300 méteres sziklafalak határolta nagyjából öt kilométer hosszú szorost az Oltárkő uralja. Estére értünk vissza a szállásra, gyors vacsora, tisztálkodás, félájultan az ágyba… Közepesen nehéz túranap, átlagos erőnléttel azért teljesíthető.
A szászsebesi Vörös-szakadékot a talajerózió formálta. Szélessége 800 m, magassága 80–100 méter. Anyaga vörösagyag, szürke, vörös és porhanyós fehér homokkő, vörös és téglaszín márga és fehér márgás mészkő.
Kőköz. Természeti szépségekben gazdag sziklaszoros a Torockó-Nagyenyed országúton. 250 m magas sima felületű sziklafalak szegélyezik az országutat.
Eltöltöttünk pár napot a Székelykő alatt megbúvó gyönyörű kis faluban, Torockón is. Egyszerűen nem tudtam betelni a falu fölé magasodó, az ablakunkból is jól látható óriási szikla látványával.
Reggeli után indultunk, így sokáig a sziklák árnyékában haladhattunk az egyre meredekebb ösvényen.
Amikor felértünk a csúcsra, hirtelen megváltozott az időjárás: sötét felhők gyülekeztek, a közelben valahol le is csapott a zivatar. Félelmetes, ugyanakkor gyönyörű látványban volt részünk. Végiggyalogoltunk a gerincen, majd a másik, elég meredek oldalon leereszkedve megkerültük a hegyet, miközben györködhettünk a sziklák körül kavargó, percenként változó felhők látványában.
Másnap a közeli Tordai-hasadékot jártuk végig. A mintegy 2 km hosszú szakadékban a Hesdát-patak mentén 200-250 méter magas sziklafalak között vezet a vadregényes út. Többnyire könnyen járható, a veszélyesebb részeken láncokba kapaszkodva haladhatunk. 
 Persze nem csak a hegyeket jártuk: fürödtünk  a Medve-tóban, jártunk sóbányában, szász erődtemplomokban, kedves költőink, íróink emlékhelyein, gyönyörű falvakban és városkákban, felidéztük történelmünk nagy eseményeit, híres alakjait. Sokáig emlékezetes marad számomra egy hangulatos, verses nyárvégi séta a Házsongárdi temetőben.