Áll egy templomrom a puszta közepén. Senki sem tudja, mikor épült - valamikor az Árpád-korban. Senki sem tudja pontosan, mikor tűnt el a körülötte épült falu - talán a török uralom idején. Csak áll titokzatosan, távol minden lakott helytől valahol az ország közepén, Soltszentimre határában, nehezen megközelíthető helyen a pusztában. Még kövesút sem vezet arra, szőlők között kanyargó hepehupás, homokos úton közelíthető meg. Egy szép helyi legenda is kötődik a templomhoz: a hagyomány szerint a közeli királyi vadaskertben vesztette életét vadászat közben Szent Imre herceg, így emlékére apja, Szent István királyunk, egy templomot építtetett.
Román stílusban épült, vastag falakkal, lőrésszerű ablakokkal. Valószínűleg őrtoronyként is használták, de ma már a környékbeliek csak Csonka-toronynak hívják. Őseink házai kelet-nyugati tájolásúak voltak, és ebben rejlik ennek a templomnak is a különlegessége: bejárata dél felől nyílt, a nyugat felé néző toronyba belülről,
félköríves átjárón keresztül lehetett bejutni, amely fölött csúcsíves ablak. Ezzel az ablakkal szemben, a torony külső oldalán is van egy ablak.
Egyetlen egyszer az évben, szeptember elején, Imre herceg halálának napján, ha elzarándokolunk ehhez a romhoz, tanúi lehetünk egy érdekes fényjelenségnek: késő délután a két ablakon keresztül besüt a nap a templomba. A kis ablakok miatt a román kori templomok sötétek lehettek, de a lenyugvó nap egy fénysugara ilyenkor pár percre bevilágít, hogy a korábbi sötétséget a fény váltsa fel. A fény az élet, a feltámadás jelképe, és érdekes, hogy ez a jelenség éppen a herceg halálának napján látható. Mint minden szakrális hely, ez is különleges hatással van az emberre: kiszakadunk egy pillanatra a mindennapokból, az időből, találkozhatunk az elmúlással, és az ember örök életbe vetett hitével.
A szentély előtt, valahol az "M" betű fölött látható egy fénykör, amelyet azon a bizonyos két ablakon keresztül a lenyugvó Nap sugara vetített a földre.
