Talán a legkalandosabb kötésem. A történet akkor kezdődött, amikor két éve megláttam egy padlizsánszínű kendőt. A minta már korábban is tetszett, de amikor megláttam ezt színt, tudtam, hogy egy hasonlót nekem is kell majd kötnöm. Aztán egyszer csak rendeltem - több más fonallal együtt - két Barka Cinegét. Aztán meg ahogy lenni szokott, mindig jött valami, ami elterelte a figyelmem "A" kendőről. Teltek-múltak a hónapok, talán meg is feledkeztem az én két Cinegémről, amikor egy blogjátékon nyertem egy kis monogramos párnát.
És hogy hogy került a képre a két gombolyagnyi Cinege? Hát nem én ástam ki a fonalas kosaramból! Mónika tette a párna mellé a csomagba ráadás-ajándéknak. Egy beszélgetésünk során derült ki, hogy - minő véletlen! - valamikor ő is vett két gombolyag padlizsánszínű Cinegét, mert - minő véletlen! - ő is éppen a TW-t szerette volna megkötni éppen ebből az árnyalatból. De ő vékonynak találta, így amikor megtudta, hogy nekem is van belőle, elküldte nekem. Na ezek után azonnal munkához láttam, és elhatároztam, hogy megkötöm neki, ha már olyan régóta vágyott éppen erre a kendőre. Kötögetés közben meg jókat mosolyogtam magamban, amikor elképzeltem, hogy meglepődik, amikor kibontja a csomagot. Nagyon jó volt kötni, a minta könnyen megjegyezhető, a fonallal isteni dolgozni, kár, hogy már nem kapható. Még szerencse, hogy még mindig van valahol a kosaram mélyén két padlizsánlila gombolyag...
