Egy osztrák legenda szerint a szerelmesek kék színűnek látják - az egyébként szürke - folyót. Pedig dehogy szürke! Én magam is láttam, kérem szépen, igenis kék! De ahhoz, hogy ilyen gyönyörű, hihetetlenül kéknek, néhol égkéknek, máshol mélykéknek lássam, Bécstől – szegény ifjabb Strauss! – jóval messzebb kellett utaznunk: le egészen az Al-Dunáig.
Érdemes út közben egy-egy várnál, erődítménynél megállni, emlékezni a magyar történelem kimagasló alakjaira, fontos eseményeire. Kezdjük a péterváradi erőddel, melyet a „Duna Gibraltárja” néven is emlegetnek. Az itt álló ősi vár 1526-ig magyar kézen volt. Óratornyán híres óra, melynek furcsaságát az adja, hogy a mutatók fordítva működnek, a kismutató mutatja a perceket, a nagymutató pedig az órákat, hogy a Dunán hajózók már messziről láthassák a helyi időt. Egy másik történet szerint éppen a hajósok megtévesztésére találták ki ezt a fordított órát a furfangos városlakók. A déli forróságban az óra alatt látható kis gekkónak valószínűleg fogalma sincs arról, hogy milyen nevezetes helyet választott a napfürdőzéshez. Pétervárad a nevét egyébként az uradalom birtokosáról, Péterről kapta, aki tulajdonképpen a Bánk Bán Petur bánja volt, s aki 1213-ban Gertrúd királyné meggyilkolása miatt veszítette életét és birtokait.
Belgrád váránál 1456. július 22-én Hunyadi János és Giovanni da Capestrano (Kapisztrán Szent János)
legyőzték a tízszeres túlerőben lévő törököket. A keresztény világban a
nándorfehérvári győzelem emlékét őrzi a déli harangszó. S itt van az a híres
bástya, melyről a legenda szerint Dugovics Titusz a mélybe vetette magát,
magával rántva egy török katonát, így akadályozva meg hogy az kitűzze a török
zászlót a várfalra. És bár a Dugovics-legenda történeti hitele kétséges, mi
több, valószínűleg maga Dugovics is kitalált személy, de azért mégsem szívesen számol le
az ember egy lelkesítő nemzeti legendával.
A Duna és a Morava összefolyásánál, az egykor 21 tornyú
Szendrő vára a délvidék egyik nagy erőssége volt. Amikor Nándorfehérvár a
magyar király kezére szállt, még élt a szerb állam, és volt fejedelme. De nem
volt királyi székhely, azért Nándorfehérvár pótlására egy királyi udvar
befogadására is alkalmas várat kellett építeni. Ez az új vár lett Szendrő. Ez
magyarázza a vár méreteit - több mint 10 hektárnyi területű -, hiszen egyszerre
kellett a török elleni védelemnek és a középkori királyi udvartartás
kívánalmainak megfelelnie. A Balkán leghíresebb építésze emelte a
konstantinápolyi erődítések mintájára. A falakat egy-egy település ide
vezényelt jobbágyai építették fel, mégpedig meghatározott falszakasz
felépítésére szerződve vagy kötelezve. Így aztán a falak szerkezete, díszítése
nagyjából 20 méterenként teljesen más. A vár egyik ostrománál halt meg Kinizsi
Pál.
A Vaskapu-szoros bejáratánál fekszik Galambóc vára.
Ostromolta Mátyás király, majd Kinizsi Pál is. Többször került török kézre. A
vár egyik ostromának emlékét őrzi Arany János Rozgonyiné című balladája. A Duna
szabályozása miatt a vár egy része a
vízben áll, a műút a váron keresztül vezet, több, a sziklákba vágott alagúton
keresztül.
A Vaskapu valójában nem egyetlen szoros, hanem több szakaszból álló, 134 kilométer hosszú rendszer a Szerb-Érchegység és a Déli-Kárpátok között. A Duna első szűkülete Galambóc váránál van.
Ezután következik Gospodin Vir szurdoka. A sziklák 500 méterre emelkednek a folyó fölé, és a szárazföldről is csak nehezen közelíthetők meg. Itt, a Duna-parton egy patkó alakú platón található Lepenski Vir, ahol már Kr. e. 7000 körül éltek emberek.
Házaik a Duna felé néztek, közöttük átjárók vezettek a folyó felé, az épületek háta pedig azonos távolságra volt a környező szikláktól.
A házak szokatlan formájúak voltak: alapjuk egyenlő szárú háromszög.
Belsejükben szögletes kövekből épült téglalap alakú tűzhely található. A
tűzhelyek meghosszabbításában kőből készült házi oltár, ezen helyezték el a
folyami kövekből készült szobrokat. Minden szobor a folyóparton található
homokkő tömbökből – óriási kavicsokból - készült.
A szobrokat egy része egyszerű geometriai formákat mutat.
Találtak furcsa, halszájú embert ábrázoló szobrokat is, melyeknek valószínűleg
szakrális szerepük volt. 8000 éves koruk ellenére hihetetlenül moderneknek
tűnnek ezek a tojás formájú óriáskavicsok: alkotóik alig avatkoztak be a folyó
évezredes formáló-csiszoló munkájába.
Ez után következik a legszűkebb szurdok, a Nagy Kazán-szoros. A folyó a felső szakaszon, a Nagy-Kazán-szorosnál a legkeskenyebb, mindössze 150 méter, s itt a sziklafal 300 méter magasan tornyosul a zúgó víz fölé.. A Kis-Kazán valamivel szélesebb. A kettő között találjuk a dubovai kiöblösödést. A víz itt közel 80 méter mély, ez a folyó legmélyebb pontja. Összehasonlításképpen: Budapesten a a Széchenyi hídnál még csak 350 méter a Duna szélessége, Belgrádnál már az 1 km-es szélességet is megközelíti!
Orsovánál egy szélesebb szakasz után következik az utolsó
szűkület,szűkebb értelemben ezt a helyet nevezik Vaskapunak, ahol a folyó
kilép a Havasalföldre.
Odafelé a szoros déli, szerb partján - a valamikori római Traianus-úton – haladtunk, visszafelé egy kis herkulesfürdői kitérő után a román oldalon jöttünk. Mindkét útvonal vadregényes, közvetlenül a Duna partján vezet. De még ennél is nagyobb élmény volt végighajózni a szoroson!