Baa-ble

"Mimedli" Szandinál láttam először egy ilyen bájos birkás kötött sapkát, amely az idei Shetlandi Gyapjúhét hivatalos mintája volt. Már akkor tudtam, hogy ilyet én is szeretnék. A Montreal sapkám maradék Drops Delight kékes-barnás fonala mellé fogtam egy barna és egy szürkés Alpissima fonalat. Így egy hihetetlenül kályhameleg sapka született a gyapjú és az alpaka házasságából. A képen egy óriási gyapjú-alpaka fonalból készült nyakmelegítőt viselek hozzá. Tőlem aztán jöhetne már a tél! Mindjárt karácsony, de az idén felénk még nem is volt igazi hideg. Ha végignézzük a képeket, fel sem tűnik, hogy elkészítésük között öt hónap telt el. És mivel a kötött holmik igazi szezonja a hűvösebb hónapokra esik, gondolom, nem alaptalan a feltételezésem, hogy az igazi nyárimádó kötősök is titokban valahol mindig a telet várják.

Mi gyakran nyáron is olyan helyet választunk a pihenésnek, ahol az itthoni negyven fokok után egy kicsit felfrissülhetünk. Úticélunkhoz közeledve már messziről sejthető volt, mi vár ránk: a sziklacsúcsok körül kavargó felhők jelzik, hogy ez egészen más világ, mint amihez mi, alföldi emberek szoktunk.

Nagy meglepetés azért nem ért, hiszen nem először jártunk itt.

Sokak szerint a világ legveszélyesebb - szerintem leglátványosabb - útjai között található a Transzfogarasi út.

A fokozatosan emelkedő út megszámlálhatatlan éles kanyar után ér fel a Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszeméhez, a 11 méter mély Bâlea-tóhoz.

A gyönyörű, 2040 méter magasan fekvő gleccsertavat hátrahagyva átkeltünk a főgerinc alatt átvezető alagúton, hogy egy kis időre elbúcsúzzunk a Kárpát-medencétől, és a Déli-Kárpátok lábánál nyugat felé tartva elérjük a - talán még a Transzfogarasi útnál is vadregényesebb - Transalpina utat.

Románia déli részét, Olténiát köti össze Erdéllyel. Még II. Károly, Románia királya kezdte építeni. Majd a második világháborúban a németek átépítették. 2012-ben fejezték be az újraaszfaltozását, de maga az út még ma sincs igazán kész: sok helyen nincs megoldva a vízelvezetés, nincs útpadka, a meredek hajtűkanyarokban nincsenek korlátok, egy helyen pedig maga az út is elfogyott, néhány kilométeren keresztül poros, kővel kirakott makadámúton haladtunk.

A magashegységi éghajlatnak köszönhetően kellemesen hűvös utunk volt.

Az út egyik érdekessége, hogy meredekebb déli és a lankásabb északi oldalt egy hosszú fennsíkon kanyargó út köti össze. Legmagasabb pontja, az Urdele-hágó 2145 méter magasan található. Gyönyörű látvány, egy életre szóló, felejthetetlen élmény.

Mellettünk a meredeken mélyre vezető út, körülöttünk kavargó felhők.

Egyszer a tőlem pár lépésre álló Mr Yarnart is majdnem eltűnt előlem.

Bármerre jártunk, a legmeredekebb hegyoldalon is számtalan birkanyájat láttunk.

A hágótól pár kilométerre, gyönyörű napsütésben piknikeztünk: a leterített takarón eszegetve gyönyörködtünk a Páring-hegységben, amikor a meredek hegyoldalon - szinte a semmiből előtűnve -békésen legelésző birkák közeledtek felénk. Éppen csak hogy elő tudtam venni a fényképezőgépem, hogy megörökítsem a jószágokat, amint módszeresen, lépésről lépésre haladva közeledtek, körbevettek, majd egykedvűen rágcsálva a füvet átkeltek az úton, majd eltűntek egy szomszédos völgyben.

Ez utóbbi két képet látva gondolom, nem véletlen, hogy most újra eszembe jutott ez a nyári kirándulásunk.

Mintás

A kedvenc natúr színeimhez egy kis sötétkék és szürkéskék. Eredetileg csipkefonalak, így két szálat fogtam össze: néha azonos, néha különböző színeket. Hihetetlenül finom, puha lett a bébigyapjú és alpaka fonalaknak köszönhetően. Bár kottából készítettem, nagyon izgultam a végeredmény miatt, mivel ez az első pulóver, amelynek a vállát körben kötöttem. A leírást és rajzot könnyű volt követni, de több helyen is eltértem a mintától. Először is az alján és a csuklón elhagytam a csíkot, aztán az ujját inkább síkban kötöttem, bevállalva a macerás összeállítást is. Ami nem is volt annyira macerás. A vállán a szálvégek eldolgozása sokkal tovább tartott. A nyaka rövidített soros kialakítását is leegyszerűsítettem. A 2016-os év egyik technikai kihívása nálam biztosan ez lesz. Kendőt már kötöttem ezzel a technikával, ideje most már más darabokon is alkalmaznom. A mintás résznél kissé improvizáltam a színekkel. Részben azért, mert nem pontosan olyan fonalaim voltak, másrészt nem is akartam pontosan lemásolni az eredetit. A végeredmény annyira tetszik, hogy már keresgélek is valami hasonló mintát.

Egy kis zöld

  Mert annyira jól esik a szemnek. És mert annyira régen volt nyár. Szinte hihetetlen ebben a nyárias őszben, hogy hamarosan itt van december. Csak a kora délután hirtelen megnyúló árnyékok emlékeztetnek arra, hogy közeledünk az év legrövidebb napjához. 

 

A minap, amikor munka után kinéztem az ablakon, a szemközti háztetőre vetülő lámpaoszlop árnyéka döbbentett rá arra, hogy mennyire rohan az idő. Újra itt vannak a hosszú téli esték. Bevallom, én szeretem. Előkerülnek a gyertyák, a mécsesek. És egy csésze gőzölgő tea vagy egy pohár forralt bor mellett milyen jó is kézimunkázni.

A sálat körben horgoltam egy régi emlék alapján. Húsz éves sem voltam, amikor elkészítettem életem első pulóverét. Akkor a mintát anyukám mutatta, segített a horgolásban is, hiszen ő valamikor sok pulóvert, ruhát készített.

Őszi

Tegnap százszínű

libegő láng volt,

ma földszagú szél

karjaiban táncolt,

holnap, ha itt jársz,

s felfelé nézel,

elárvult nagy fák

üzennek a széllel.

Arannyal öntve

az erdő alja,

kusza virgács

a bokrok barna gallya,

tüskés ág megfog

s bús őszi jajjal,

elhullt virágát

követeli rajtam.

                                                                                                                 Moretti Gemma

A kendő maradékaihoz illő fonalak versenyében nálam ez a bordó lett a győztes, amikor beletúrtam abba a kosárba, ahol a zoknifonalaimat tartom.  A sapkát a szokásos módon kezdtem, amikor elértem a megfelelő bőséget, egyenesen folytattam egyráhajtásos pálcákkal. A színes csík rövidpálcákkal készült, majd erre jött még egy sor bordó befejezésül. A kesztyűféle csuklómelegítőt is körben horgoltam. A színes fonal utolsó centijei ezt díszítik.

Arabian Nights

Arab éjszakák. Valahogy így képzelem én is: vibráló tarkabarkaság, fűszeres, izgalmas, titokzatos sokszínűség. Jó kis színterápia a szürkés reggelekre...

Újdonság volt számomra, hogy az egyik sarkánál kezdve kellett kötnöm. Kicsit trükkösebben, mint a baktusokat. A képekről és a leírásból számomra nem derült ki, hogy egy kissé asszimetrikus kendőről van szó. Kötés közben - az elején különösen - többször is olyan érzésem volt, hogy valamit elnéztem. Így aztán többször összehasonlítottam az angol és magyar leírást. Végül mosás és formára igazítás után nem is olyan vészes...

Ez az első darab, amelyet pontosan abból a fonalból és színből készítettem, amely a leírásban szerepelt, hiszen ennek a darabnak a lényege éppen a színe. Mondjuk magamtól soha nem mertem volna éppen ebből a két gombolyagból valami csíkosat kötni. De a két igencsak vad szín szerintem határozottan jó hatással voltak egymásra.

A mintának és a színváltásoknak köszönhetően könnyű volt a szaporításokat-fogyasztásokat megjegyezni.

Két kép, amely bizonyítja, hogy a kendő mindkét oldala jól mutat.
 

Már csak egy hozzá illő sapka-kesztyű hiányzik, hogy teljes legyen a szett.

Igazi ősz

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.

                                                                                           Márai Sándor

Nyári emlék

…avagy az eltűnt idő nyomában. És most ez nem csak Proustról szól, hanem rólam is, hiszen olyan régen nem írtam ide. Hogy mi is történt valójában az eltelt hónapok alatt, nehéz lenne most egyszerre röviden leírni, hiszen volt minden: betegség, hosszú gyógyulás, életmódváltás, újra munka, pihenés, utazgatás…  Legtöbbször úgysem az események érdekesek, hanem az, hogy mit hagytak hátra bennünk az elmúlt órák, napok, hetek, hónapok és évek. Fiatalabb koromban csak értettem, most már egyre gyakrabban érzem is, amiről Proust ír: néha hirtelen, titokzatos módon ránk törve, az eltűnt idő egy-egy pillanatra a színek, hangok, illatok, ízek segítségével újra megjelenik. Hogy aztán még hosszú ideig ezekből az emlékekből táplálkozzon a lélek. 

Nemrég ajándékokat készítettünk: levendulával töltött szíveket varrogattunk. Sajnos, a képek éppen a lényeget nem tudják visszaadni. Micsoda illat volt napokig a szobában! Ezért a színért, ezért az illatért minden évben érdemes útra kelni.

És azt hiszem, ez most már így marad: a nyár közeledtével egyre nagyobb izgalommal figyelem itthon a levendulabokrokat. Aztán egyszer csak indulás. Mert hiába idézi fel egy-egy emlékkép, mégis évről évre ott, személyesen kell éreznem azt az illatot, látnom a távolban kéklő vizet.

Sok-sok órányi repülés után néhány napja célba értek a szívek. Nekem pedig annyira jól esett ezeket az apróságokat varrogatni, hogy hamarosan folyt. köv. :)

Horgolt párna

A fehér mellé készítettem egy barnát. Nem tudok betelni velük...

Sunburst Granny

Napsugaras, virágos, tavaszváró. Mindenféle maradék pamutfonal, egy kis szabad idő kell hozzá. Igazából egy ágytakarót szeretnék majd, de addig is gyakorlásképpen elkészítettem ezt a párnát.  A mintája egyszerű, találtam egy könnyen követhető tutoriált hozzá.

Az elkészült blokkokat összehorgoltam, majd az egészet körülhorgoltam egyráhajtásos pálcákkal. Az egyik oldalára elkészítettem a gomboláspántot: horgoltam egy sor rövidpálcát, a gomblyukhoz a gomb méretének megfelelő láncszemet (én hármat) készítettem, majd kihagyva egy pálcát, folytattam a rövidpálcákkal a következő gomblyukig. Miután elkészítettem a párna hátlapját, kívülről összehorgoltam az előlappal úgy, ahogyan a blokkokat is összehorgoltam. Amint a fenti képen is látható, a párnára három különböző színű gombot varrtam. Találtam egy hasznos gyűjteményt a nagyinégyzetek összedolgozásához!

Ezen a kanapén szeretek kézimunkázni, már régóta tervezem a kuckósítását. Horgoltam már kék és barnás takarót is ide, most végre következnek majd a párnák.

Double Take

Ahhoz képest, hogy az eredeti modellek színe ragadott meg először, végül úgy döntöttem, nem veszek új fonalat, inkább a régiekből használok. De az öt szín helyett csak néggyel gazdálkodhattam, ráadásul az én fonalam az eredetinél kicsit vékonyabb, ezért a legnagyobb méret szerint 264 szemre kezdtem, és egészen a fehér mezőig a leírás szerint kötöttem. Akkor jöttem rá, hogy ha az előírás szerint folytatom, akkor a magasságom miatt nagyon rövid lesz. Így aztán nem volt mese, nyújtanom kellett kissé a fazont, hogy nekem is a könyökömig érjen, mint a mintadarabokon. Improvizáltam néhány keskeny mintacsíkot, kicsit átvariáltam a fogyasztást is. A garbónyakat elhagytam.

Színenként csak 10-10 dekám volt, de még így is jócskán maradt. Lehet, hogy duplázok? Mert azért a jobb oldali is nagyon tetszik... és a zöld meg a sárga poncsómból a maradék éppen jó is lesz egy őszi izéhez. Mert fogalmam sincs, hogy hívják magyarul az ilyen ruhadarabokat. Talán vállmelegítő? Ti hogy hívnátok?