Régebben, mielőtt útra keltünk, alaposan felkészültünk. Összeállítottuk a látnivalók listáját, összegyűjtöttük a tudnivalókat az úti célunkkal kapcsolatban, szállást rendeltünk. Ma már lazábban, sokat improvizálva, kevés holmival utazunk. Ahogy ez most utóbb is történt. Eredetileg - egy hirtelen ötlettől vezérelve - külföldre indultunk. A táskámba beleraktam a kézimunkám, az olvasó- és napszemüvegem és egy üveg ásványvizet. Mr Y. ugyanilyen rutinosan készülődött: bepakolt egy kis harapnivalót és egy takarót a piknikezéshez, ha megéhezünk. Ahogy indult a kocsihoz - számomra ez már csak a határátkelőhelyen derült ki -, egy könnyed mozdulattal a kitette a személyi igazolványát a jogosítványa mellől, ne vigyen, úgymond, semmilyen felesleges holmit ő sem. :) Aztán - amint várható volt - egy elegáns kör után, az egyik határőr segítségével a visszafordultunk. Ezután következett az improvizációs része utunknak! Miután kinevettük magunkat ezen a baklövésen, úgy döntöttünk, hogy felderítőútnak tekintjük ezt a rövidre sikerült kirándulást, de hogy mégse érkezzünk haza túl korán, dél felé vettük az irányt.
Mr Y. elvitt engem Szabadkígyósra. Egyébként is régen bakancslistás volt nálunk ez a kastély. Tavaly a puszpángmolyok miatt sokat aggódtam, hiszen a legtöbb főúri kastélyunkat bukszusbokrok díszítik. Amint a képek is bizonyítják, itt sikerült megmenteni a pusztulástól szinte mindet.