Messze... messze...

Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.

                               Babits Mihály

  

Szerencsére nem ködös. Felhős. 

Ugyanaz, föntről. A doveri vár. 

Aztán meg sem álltunk Portsmouthig.

  Itt újra hajóra szálltunk. Át a Wight-szigetre. Viktória királynő palotája.

Viktória királynő esküvője óta minden királyi esküvőn a menyasszony csokrában van pár szál mirtuszvirág - amely a szerelmet szimbolizálja -, s amely az Osborne-ház kertjéből származik.
 

Még mindig a szigeten, amely szépsége ihlette  Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényét. 

 Carisbrooke kastélya. Már a 13. században is volt itt kert napórával és medencével.

Béke. Csend.  És egy szomjas madár...

 Stonehenge. Titokzatos. Mindig lenyűgöző. 
 

 A kedvencem.

 London. A Nelson-oszlop (és két Guinness) árnyékában.

Újra street food.

 

De ez már a West Bay.

 Jurassic coast. Avagy séta az időben.

 Portland szigete. A híres világítótorony.
 

 A Jurassic Coast keleti, leglátogatottabb része: a  Durdle Door, Anglia egyik legtöbbet fotózott természeti csodája.
 

De a mellette található kerekded öböl is valószínűleg milliónyi fotó témája lehet.
 

Utunk itt véget ért. Sokáig csak álom volt bejárni a déli partot. Szerencsés vagyok, néha a munkám a

szórakozásom is. De azért kellenek a véletlenek. Legközelebb majd gyalog. Ahogy egyszer megálmodtam.