Selbu

Selbu. Norvégiában mindenki, de külföldön is nagyon sokan ismerik ezt a nevet. A terület híres különleges  kötéstechnikájáról: eredetileg fekete és fehér birkák festetlen gyapjából kötötték a jellegzetes, kétszínű mintákat. Az 1800-as évek derekától már készítettek ilyen ruhadarabokat.  Először esküvői ajándékként, a vőlegény és a többi családtag kapott egy-egy kötött darabot a menyasszonytól, de hamarosan nagyon népszerű lett, és a környéken mindenki – nők, férfiak, sőt gyerekek is – ilyet kötött. A legismertebb minta a „selbu rózsa” (selburose), amelyet norvég csillagnak is szoktak hívni, és amely Norvégia népművészetének jelképe lett.

A kesztyűmet (selbuvotter) – mivel nincs fekete-fehér gyapjúfonalam -, a szürke pulóver maradékából és egy kis fehér gyapjúfonalból kötöttem. 

Gudrun Pettersen albumából egy gyermekkesztyű mintáját felhasználva készítettem el életem első selbu darabját. 

 A hagyományoknak megfelelően a kesztyű tenyerét apró geometrikus minta dísziti, a kézhát gazdagon mintázott, középen a jellegzetes selbu rózsával. Érdemes megfigyelni a kesztyű ujját: ez is mindig gazdagon díszített. Itt a hüvelykujj tenyér felőli része azonos mintájú a tenyér mintájával, míg a külső oldalát egy pici virág díszíti. A kesztyű élén és a hüvelykujjak szélén szürke csík fut végig, amely kiemeli a fogyasztások ívét. Körben kötöttem.