Johanna Lindahl Secret Paths kendője ideális utazós darab: a mintát könnyű megjegyezni, komolyabb odafigyelést nem igényel, lehet közben beszélgetni, bámészkodni, bárhol abbahagyhatom, könnyű folytatni, nem nagy darab, így - a forróságban ez a legjobb tulajdonsága - nem melegít. A nyár folyamán velem jött minden hosszabb-rövidebb utunkra.
Voltunk Erdélyben...
Végre megnézhettük belülről is a korábban kívülről megcsodált Árpád-kori templomot...
És természetesen vittem magammal a Művészetek völgyébe is...
Jó jelnek tartottam, hogy Gusinjébe érve az esti imára hívó müezzin éppen akkor szólalt meg, amikor a szálloda előtt kiszálltunk a kocsiból. A 700 kilométeres út után persze olyan fáradt voltam, hogy aznap sem horgoltam. Az igazat megvallva itt jutott utoljára eszembe a horgolásom...
A színekre,
a hegyekre,
a hegyek között kanyargó útra,
a szerpentinekre...
A Velika Plaza 13 kilométeres homokos strandján még nem sejtettem, mi vár rám Montenegróban.
Ha Albánia a 750 000 bunker országa, akkor Montenegró nekem mindig is a kismillió szerpentin, hajtűkanyar és alagút országa lesz. És így ugye egy alföldi ember lánya számára ennek az országnak az útjai egyáltalán nem ideálisak semmilyen kötés-horgoláshoz. Hacsak nem kötélből vannak az idegei...
Ha valaki eléggé kitartó volt, és eljutott az olvasásban idáig, neki elárulhatom, hogy végre sikerült elkészítenem a szóban forgó darabot, mely nevéhez méltóan - titkos utakon - csak hazajutott. Igaz, amint a kép bal felső sarkában sárguló levelek bizonyítják, befejezni csak mostanában lett időm. Ötös tűvel horgoltam, a fonalat Nóri gombolyította ilyen színátmenetesre.