Walhalla

Az ókori görög templomot imitáló épületet megpillantva a legkevesebb, hogy azt mondom, meglepő, hogy Bajorországban ilyen épület magasodjon a Duna fölé.

Az épület egy antik dór peripterosz másolata, ami azt jelenti, hogy az óriási csarnokot oszlopsor veszi körül. 

1806-ra a majd ezer éves Német-Római Birodalom szétesett. I. Lajos bajor uralkodó megbízásából egy olyan emlékhelyet építettek Regensburg közelében a Duna partján, amely a nemzeti összetartozás érzését erősítette a németekben, ahonnan „a német németebbül jön ki, mint ahogyan bement”. Azért választották Regensburgot helyszínül, mert a középkorban itt tartották a birodalmi gyűléseket.

Az építmény belülről egy hatalmas, dór stílusú márványterem.

Az oldalfalakon egymás alatt több sorban mellszobrokat helyeztek el. Walhalla, a hírnév templomának kitüntetettjei közé azok a német anyanyelvű személyek kerülhettek, akik Németország és a német nyelvű népek történetében játszottak fontos szerepet.

Akiknek nem ismerték a hiteles arcképét, márványtáblát kaptak.

De miért is Walhalla? A legnagyobb dicsőség, amit ember elérhet a germánok és vikingek ősi társadalmában, ha harcban esik el. A bátor harcosok lelkét a valkűrök kísérték fel az égi palotába. Egy szivárványhídon átkelve jutottak az istenek lakhelyén található hősök csarnokába, amelyet Valhallának neveztek.