2017. január 14.

Forster

Nem egy idei projekt. Nem is emlékszem pontosan, mikor kezdtem kötni. Talán még májusban. Amikor júniusban, levendulavirágzáskor Tihanyban jártunk, akkor már ezt vittem magammal kötögetni. A nyakrészén a csavart mintát addigra már befejeztem, és akkor azt hittem, pikk-pakk kész lesz az egész pulóver hamarosan. Csak kötöttem, kötöttem a sima sorokat vég nélkül - az én fonalam az eredetinél kicsit vékonyabb volt -, ez volt szinte egész nyáron és ősszel az úti projektem. Akkor már azt hittem, soha nem lesz kész...
Hónaljtól már magamhoz formáztam (szűkítettem derékvonalban), hosszabb is lett az eredetinél, és a csuklómig kötöttem az ujját. A képen nem látszik, de az alját és a csuklóját is 2 sima, 2 fordított patentmintával fejeztem be.

2016. december 31.

Horgolt párna


 Az új párnánk is ideális lett a ráérős reggeli lustálkodáshoz. 
Mintája - számomra legalábbis - új: Solid Granny Square.


2016. november 10.

Kötött poncsó


A Ravelryn nézelődve sokszor megmosolyogtam azokat, akiknél tíz-tizenkettő, nem ritkán még több megkezdett munkát láttam. Aztán - hogy mikor kezdődött, magam sem tudom - én magam is elkezdtem egyszerre több vasat tartani a tűzbe. Először - mint a mesebeli farkas a mellső lábával, hogy folytassam a gyönyörű képzavarok sorát - csak két munkám volt: egy odafigyelős mellé egy könnyű, amelyet kotta nélkül, tévénézés, beszélgetés, utazás közben is tudtam kötni-horgolni.  Aztán jött a többi: megtetszett egy minta, egy fonal, jött egy ötlet, amelyet azonnal ki kellett próbálnom. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy több helyen is felbukkannak a lakásban a befejezetlen darabok. Annak ellenére, hogy még távolról sem tartok ott, mint a neten megcsodált tíz-húsz WIP-et felhalmozó kolleginák, kezd számomra is zavaróvá válni ez az új szokásom. Szerintem nem haladok olyan jól, mintha csak egy dologra koncentrálnék. Azt hiszem, ezen változtatnom kell, és nem várhatok a fogadalmammal újévig. A terv egyszerű: igyekszem még az idén befejezni az elkezdett kézimunkákat. És itt kérek mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy legalább virtuálisan csapjon a kezemre, ha új fonalakat vennék az idén. Több hónapnyi-évnyi gyűjtögetés után eljutottam mára oda, hogy a fonalaim mennyiségéről már nem is szeretnék beszélgetni senkivel :)
Kíváncsi vagyok, ti melyik csoportba tartoztok: a megfontolt, előre tervező kézimunkázó vagy-e, aki miután megveszi a fonalat szorgalmasan és kitartóan kötve-horgolva-varrva hamarosan el is készíti a kinézett darabot; esetleg azok csoportját gazdagítod, akik hirtelen ötletektől vezérelve, pillanatnyi hangulatuknak megfelelően vásárolgatnak, és a nyersanyag többször hamarabb van meg, mint a kinézett minta, a lakásban pedig lassan nehéz lesz eltüntetni a gyűjtögető életmód árulkodó jeleit (megkezdett kézimunkák, gombolyagok, kötő- és horgolótűk, kézimunkaújságok, kinyomtatott minták kavalkádját). A két csoport - a tudatos és impulzív kézimunkázók - között lavírozva nagyon érdekel mások tapasztalata, véleménye!


Ezt a poncsót még augusztusban kezdtem, és hogy a korábban kezdett darabok előtt miért lett biztos befutó? Egy nyomós indokot említenék csak: az utóbbi hűvös reggelek nagyban hozzájárultak a gyors befejezéshez :) Dekákról, kötőtűkről, fonalról majd később. Most csak meg akartam mutatni, hogy mit kötögettem az utóbbi időben.