Crochet on-the-go

Johanna Lindahl Secret Paths kendője ideális utazós darab: a mintát könnyű megjegyezni, komolyabb odafigyelést nem igényel, lehet közben beszélgetni, bámészkodni, bárhol abbahagyhatom, könnyű folytatni, nem nagy darab, így - a forróságban ez a legjobb tulajdonsága - nem melegít. A nyár folyamán velem jött minden hosszabb-rövidebb utunkra.

Voltunk Erdélyben...

Végre megnézhettük belülről is a korábban kívülről megcsodált Árpád-kori templomot...

 És természetesen vittem magammal a Művészetek völgyébe is...

Jó jelnek tartottam, hogy Gusinjébe érve az esti imára hívó müezzin éppen akkor szólalt meg, amikor a szálloda előtt kiszálltunk a kocsiból. A 700 kilométeres út után persze olyan fáradt voltam, hogy aznap sem horgoltam. Az igazat megvallva itt jutott utoljára eszembe a horgolásom...

Albániába érve már csak az elénk bukkanó csodákra tudtam figyelni...

A színekre,

 a hegyekre,

a hegyek között kanyargó útra,

a szerpentinekre...

A Velika Plaza 13 kilométeres homokos strandján még nem sejtettem, mi vár rám Montenegróban.

Ha Albánia a 750 000 bunker országa, akkor Montenegró nekem mindig is a kismillió szerpentin, hajtűkanyar és alagút országa lesz. És így ugye egy alföldi ember lánya számára ennek az országnak az útjai egyáltalán nem ideálisak semmilyen kötés-horgoláshoz. Hacsak nem kötélből vannak az idegei...

Ha valaki eléggé kitartó volt, és eljutott az olvasásban idáig, neki elárulhatom, hogy végre sikerült elkészítenem a szóban forgó darabot, mely nevéhez méltóan - titkos utakon - csak hazajutott. Igaz, amint a kép bal felső sarkában sárguló levelek bizonyítják, befejezni csak mostanában lett időm. Ötös tűvel horgoltam, a fonalat Nóri gombolyította ilyen színátmenetesre.

Etno

Az üzletben ezt a viszonylag visszafogott színvilágú fonalat választottam Doris Chan kendőjéhez:

Megkerestem a gombolyag közepében a fonalvéget, és néhány sor után meglepetten tapasztaltam, hogy szó sincs hétköznapi, szolíd unalomról. Mint egy afrikai törzs viselete, sorról sorra valami hihetetlenül izgalmas dolog kelt életre a horgolótűm nyomán. Olyan tarkabarka élénk színkavalkád, amilyet talán soha nem mertem volna bevállalni, pedig ez a bohó etno stílus mindig is tetszett.

Április-május mozgalmas hónap volt számunkra: volt olyan hét, amelyre egy eljegyzés és egy esküvő is jutott, nem is beszélve arról a több mint kétezer kilométerről, amelyet megtettünk különböző okok miatt. Így ez a kendő lett az egyik utazós projektem.

Kicsi kendő

Egy kicsi kendő Annás kertjéből. Kendő, amely a nevével ellentétben nem is lett olyan kicsi. Sajnos, elfelejtettem megmérni mielőtt elajándékoztam, ne is kérdezzétek. Éppen eléggé nagy és nehéz ahhoz, hogy a húsvét előtti hideg és szeszélyes böjti szelek majd ne lebbentsék le olyan könnyen az új tulajdonosa válláról, akitől  - igen stílusosan - Nagy László versét kaptam a köszönet szavai  mellé: 

Tél veszíti ingét, pirosodik Húsvét...

SBS

Hihetetlen, hogy több mint negyvenéves horgolói múltammal csak most készült el életem első SBS kendője. Későn érő típus vagyok, úgy látszik... Volt idő - nem tudom, emlékszik-e még rá valaki - amikor mindenki ezt horgolta... A horgolás közben keletkezett déjà vu érzésemet az is magyarázhatja, hogy nagyon hasonlít az Elise Shawlra. Abból meg én is horgoltam már vagy hetet...

Arabian Nights

Arab éjszakák. Valahogy így képzelem én is: vibráló tarkabarkaság, fűszeres, izgalmas, titokzatos sokszínűség. Jó kis színterápia a szürkés reggelekre...

Újdonság volt számomra, hogy az egyik sarkánál kezdve kellett kötnöm. Kicsit trükkösebben, mint a baktusokat. A képekről és a leírásból számomra nem derült ki, hogy egy kissé asszimetrikus kendőről van szó. Kötés közben - az elején különösen - többször is olyan érzésem volt, hogy valamit elnéztem. Így aztán többször összehasonlítottam az angol és magyar leírást. Végül mosás és formára igazítás után nem is olyan vészes...

Ez az első darab, amelyet pontosan abból a fonalból és színből készítettem, amely a leírásban szerepelt, hiszen ennek a darabnak a lényege éppen a színe. Mondjuk magamtól soha nem mertem volna éppen ebből a két gombolyagból valami csíkosat kötni. De a két igencsak vad szín szerintem határozottan jó hatással voltak egymásra.

A mintának és a színváltásoknak köszönhetően könnyű volt a szaporításokat-fogyasztásokat megjegyezni.

Két kép, amely bizonyítja, hogy a kendő mindkét oldala jól mutat.
 

Már csak egy hozzá illő sapka-kesztyű hiányzik, hogy teljes legyen a szett.

Persuasion

Teljesen véletlenül botlottam a Ravelryn Christelle Nihoul mintájába, már nem is emlékszem, mit is keresgéltem eredetileg.  Lustakötés kissé romantikus csipkével... És véletlenül volt itthon hozzá illő fonál is :o) Félhold formája miatt vállkendőként, a klasszikus módon is kényelmesen hordható, szépen kifekszik a nyakban, nem gyűrődik; de hosszú, elnyújtott formája miatt többszörösen nyakba tekerve akár egy sálat is helyettesíthet. Nagyon egyszerű kötni, nincsenek rövidített sorok és egyéb, a kezdő kötősöket elrettentő dolgok. Megint egy pihentető, tévézős, beszélgetős darab. Egy kis kikapcsolódás a számolgatós sapkaminta után. Némi odafigyelést talán csak a szegélycsipke és a két szélén a szokásostól eltérő szaporítás igényelt. Négyes tűvel alpaka-gyapjú-akril fonalból kötöttem.

Holden

Van egy amerikai fogadott lányunk, Beth, akinek nagyon tetszik, hogy nálunk vannak névnapok! És Erzsébet napra mit is ajándékozhattam volna neki, mint egy kendőt a kedvenc színéből és fonalából (Fashion Country, Rico Design, 60% akril, 20% gyapjú, 20% alpaka, 50 g/187m). Az sem volt kérdéses, hogy melyik mintát választom. Mivel Beth észak-karolinai, más szóba sem jöhetett, csak a Holden Beachről elnevezett kendő, hiszen a karácsonyokat az Atlanti-óceán partján szokták tölteni. Gondoltam, hogy a partra törő hullámok által inspirált kendő emlékezteti majd távoli hazájára, és ez a szívet-lelket melengető ajándék hasznos lesz majd a közelítő magyar téli hidegben is.

Háttérben a körös-parti fák színe mintha a kendő színére rímelnének...

És végül egy boldog kép Bethről és új kendőjéről.

Harmatcseppek

Ajándékba készült egy kedves kolléganőmnek. A színt ő választotta,a debreceni Gombolydában vettem hozzá illő fonalat. Egy  "rövidke" keresgélés után a Ravelryn a Dew Drops kendőt választottam, valami olyasmit szerettem volna, amely nem túl csipkés. Ritkán tudjuk megfogalmazni, miért tetszik meg egy minta, én sem azonnal jöttem rá, hogy a sok-sok hasonló közül miért éppen ezt választottam. Mondjuk első látásra megtetszett, hogy a harmatcseppeket utánzó apró lyukak milyen szépen kapcsolják össze a hatalmas sima kötésű felületet a szerényebb csipkeszegéllyel, amely megint csak szép szabályos cseppeket formáz. És akkor most röviden arról, hogy hogyan került ide alább ez a látszólag nem ide illő kép.

Júliusban szerettünk volna néhány csendes napot eltölteni Mr Y. Körös-parti tanyáján messze a várostól, tévétől, internettől. És telefon nélkül, mert ez egyike annak a néhány helynek Magyarországon, ahol még térerő sincs. (Egy hónappal később találtam még egy helyet, de arról majd máskor.) Szóval letáboroztunk valahol a térkép szélén, messze a civilizációtól. A tervünk az volt, hogy pár nap után Mr Y. átmegy a szomszédos holtágra egy horgászversenyre, én pedig maradok a kutyával, a fonalaimmal, ezzel a kötéssel és egy másik horgolással a tanyában, eltöltök pár szép napot úszkálva, kézimunkázva, nagyokat sétálva... De már az első éjjel hatalmas vihar kerekedett. A két szomszédos nyaralóban fenyőfákat, fűzfákat csavart ki a hatalmas szél. Nekünk szerencsére semmi bajunk nem lett, viszont a folyamatosan szakadó eső miatt napokig ki sem tudtunk mozdulni, hiszen a felázott gáton - más út nem lévén - lehetetlen volt kijutni. Persze jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy nem így terveztük. Aztán alig néhány nap alatt a csapatépítő túránk kis híján csapatrombolóvá vált :) A zord időjárásra való tekintettel ugyanis megengedtük a kutyának, hogy a házban aludjon, és naná, hogy az ágyunk mellé telepedett... és annyira horkolt, hogy már a második éjszakától kezdve Mr. Y. és én versenyeztünk, hogy ki tud hamarabb elaludni, még lehetőleg a kutya előtt :)

Amikor aztán végre elállt az eső, és kimerészkedtünk a házból, annyira szép volt a reggeli napsütésben megcsillanó milliónyi eső- és harmatcsepp! Nyilván komolyabb fényképezőgéppel és nagyobb hozzáértéssel szebb képeket is készíthettem volna, de engem így is elbűvölnek az apró cseppekben rejtőző minivilágok. És régóta tudom, hogy nincsenek véletlenek, egy ilyen rendkívül esős nyáron mi mást is köthettem volna, mint egy éppen ilyen nevű kendőt.

Virágrengeteg

 

Vagy ha nem is rengeteg, azért sok. 81 darab. 3-as tűvel horgoltam, és a fonalnak - 27 dkg Drops Delight a Barkából - köszönhetően mégsem volt unalmas az ismétlődő (milyen sokszor!) minta miatt. Sőt, horgolás közben mindig kíváncsian vártam a következő színkombinációt. Mert talán nincs is két teljesen egyforma virág.

A minta a közismert japán virág. Sok szép variáció és minta található a neten, mivel vizuális típus vagyok, én ezt a mintarajzot választottam. Néhány éve sokan horgoltak ilyesmit - lehet, hogy későn érő típus vagyok? A hatalmas mérete ellenére is - 170x50 cm - viszonylag gyorsan haladtam, mert ahogy menet közben összehorgoltam a darabokat, a szálvégeket is rögtön eldolgoztam, megkímélve magam a későbbi idegtépő feladattól. Az összehorgolásról még pár szót: az első sorban 16 virág van, a következőben eggyel kevesebb és így tovább. Így a kendőnek (vagy nevezzük inkább stólának?) szép szabályos trapéz formája lett. Összesen öt sort készítettem.

Kék és zöld

Számomra az egyik örök klasszikus ez a színpár. Nyáron biztosan. Gombolyagban látva azonnal megtetszett. Horgolás közben azért voltak kétségeim. Hm... nem túl tarka ez hozzám? Most már tudom, hogy nem. Fehérhez, feketéhez, türkizhez tökéletesen illik. A mérete? Hatalmas! 220x105 cm. A fonalat a Gombolydában vettem. Négy gombolyagot a 4146-os árnyalatból. A minta ideális utazgatós darab, könnyű megjegyezni - mondjuk horgoltam is már eddig vagy hatot :) Igen, ha jól számolgatom, ez már a hetedik ilyen kendő.

 És ezeket a színeket időről időre látnom kell!

Holden

Nagyon régen kinéztem magamnak ezt a mintát; azóta meg akartam kötni, mióta felfedeztem magamnak a Ravelry-t. Melinda fonala (100g/400m merinó gyapjú) is régen az enyém lett, de végül Ritának köszönhetem, hogy megköthettem végre.

Biztosan többen észrevettétek, hogy a pikók nálam ritkábbak, mint az eredeti mintán. A leláncoláskor nem voltam biztos benne, hogy elég lesz a fonalam, így két pikó között én leláncoltam két szemet. Utólag bebizonyosodott, hogy jól döntöttem: maradt ugyan 3-4 méter fonalam, de az biztosan nem lett volna elég a befejezéshez.