Mintás

A kedvenc natúr színeimhez egy kis sötétkék és szürkéskék. Eredetileg csipkefonalak, így két szálat fogtam össze: néha azonos, néha különböző színeket. Hihetetlenül finom, puha lett a bébigyapjú és alpaka fonalaknak köszönhetően. Bár kottából készítettem, nagyon izgultam a végeredmény miatt, mivel ez az első pulóver, amelynek a vállát körben kötöttem. A leírást és rajzot könnyű volt követni, de több helyen is eltértem a mintától. Először is az alján és a csuklón elhagytam a csíkot, aztán az ujját inkább síkban kötöttem, bevállalva a macerás összeállítást is. Ami nem is volt annyira macerás. A vállán a szálvégek eldolgozása sokkal tovább tartott. A nyaka rövidített soros kialakítását is leegyszerűsítettem. A 2016-os év egyik technikai kihívása nálam biztosan ez lesz. Kendőt már kötöttem ezzel a technikával, ideje most már más darabokon is alkalmaznom. A mintás résznél kissé improvizáltam a színekkel. Részben azért, mert nem pontosan olyan fonalaim voltak, másrészt nem is akartam pontosan lemásolni az eredetit. A végeredmény annyira tetszik, hogy már keresgélek is valami hasonló mintát.

Egy kis zöld

  Mert annyira jól esik a szemnek. És mert annyira régen volt nyár. Szinte hihetetlen ebben a nyárias őszben, hogy hamarosan itt van december. Csak a kora délután hirtelen megnyúló árnyékok emlékeztetnek arra, hogy közeledünk az év legrövidebb napjához. 

 

A minap, amikor munka után kinéztem az ablakon, a szemközti háztetőre vetülő lámpaoszlop árnyéka döbbentett rá arra, hogy mennyire rohan az idő. Újra itt vannak a hosszú téli esték. Bevallom, én szeretem. Előkerülnek a gyertyák, a mécsesek. És egy csésze gőzölgő tea vagy egy pohár forralt bor mellett milyen jó is kézimunkázni.

A sálat körben horgoltam egy régi emlék alapján. Húsz éves sem voltam, amikor elkészítettem életem első pulóverét. Akkor a mintát anyukám mutatta, segített a horgolásban is, hiszen ő valamikor sok pulóvert, ruhát készített.

Őszi

Tegnap százszínű

libegő láng volt,

ma földszagú szél

karjaiban táncolt,

holnap, ha itt jársz,

s felfelé nézel,

elárvult nagy fák

üzennek a széllel.

Arannyal öntve

az erdő alja,

kusza virgács

a bokrok barna gallya,

tüskés ág megfog

s bús őszi jajjal,

elhullt virágát

követeli rajtam.

                                                                                                                 Moretti Gemma

A kendő maradékaihoz illő fonalak versenyében nálam ez a bordó lett a győztes, amikor beletúrtam abba a kosárba, ahol a zoknifonalaimat tartom.  A sapkát a szokásos módon kezdtem, amikor elértem a megfelelő bőséget, egyenesen folytattam egyráhajtásos pálcákkal. A színes csík rövidpálcákkal készült, majd erre jött még egy sor bordó befejezésül. A kesztyűféle csuklómelegítőt is körben horgoltam. A színes fonal utolsó centijei ezt díszítik.