2017. július 18.

Canterbury séta

 

Ezúttal egy rövid sétát teszünk a városka központjában. A King's Mile negyedben több tucat hasonló házat találhatunk, melyek parányi üzleteknek és hangulatos puboknak adnak otthont. Favázas falaik, ódon ablakaik miatt joggal érezhetjük, hogy évszázadokat repülünk vissza a múltba.


Amikor a parkolóból a város központja felé sétálva a King Street legvégén meglátom ezt a ferde házat - amely a székesegyház után az egyik leggyakrabban fényképezett dolog Canterburyben -, valamilyen furcsa, otthonos érzés kerít hatalmába: na, megérkeztem... Az épület egy kémény átalakítása során rogyott meg. Az a bizonyos kémény később  ledőlt, de a hagyománytisztelő angolok megmentették ezt a 17. századi épületet is. Nálunk már biztosan régen lebontották volna, ott viszont egy acélvázzal megerősítették. Legfeltűnőbb a bejárata, melyet erősen át kellett alakítani a megváltozott körülményeknek megfelelően :) Az ajtó felett pedig egy mondat, melyet 1849-ben Charles Dickens írt a házról.


A Conquest House eredeti részei nevének megfelelően még az 1066-os normann hódítás korából származnak. Azóta persze többször átépítették, most a 17. századi állapotában látható. A hagyomány szerint Thomas Beckett gyilkosai itt találkoztak, hogy megtervezzék a merényletet. 1170-ben a II. Henrik által felbérelt négy nemes a székesegyház oltára előtt ölte meg az érseket .


Mivel már korábban jártunk itt, most csak betekintünk a székesegyház kapuján, hogy folytassuk sétánkat a városka ódon utcáin.



A Stour folyó mellett megmaradt néhány Tudor-stílusú, rácsos ablakú kis favázas ház, melyet a franciaországi és a hollandiai vallásüldözések elől menekülő hugenotta takácsok építettek. A régi takácsházat - Old Weavers House - még 1500-ban építették.


A várostól búcsúzva még egy utolsó pillantás a régi, római kori városfal mellett található kedvencemre. Ma a Parrot nevű pub található itt, amely a bejárat melletti tábla szerint 1370-ben épült, és így Canterbury egyik legrégibb épülete. Tudtátok, hogy a 'pub' szó a 'public house' rövidüléséből született?

2017. július 14.

Átkelés a csatornán

 
Ha néhány száz évvel korábban történetesen férfinek születek, valószínűleg marcona, naptól cserzett arcú tengerészként jártam volna a zord tengereket. A Dunkerque-Dover közötti röpke kétórás út azért némileg kárpótolt az elmaradt romantikus élményekért :) Sokáig azt hittem, hogy ezek a hófehér sziklák és a szigetország költői neve - Albion - között szoros kapcsolat van, talán azért is, mert az  'alba' szó jelentése az indoeurópai 'fehér' szóra is visszavezethető. Aztán megtudtam, hogy 'Alba' eredetileg Skócia gael neve, majd később egész Nagy-Britannia neve is ez lett. Egyes források ezt a nevet a gael 'alb' (magasság) és 'inn' (ország, sziget) szavakból származtatják, tehát a jelentése nagyjából Felföld-sziget. Mondjuk ez illik is Skóciához. Akárhogy is van, nekem ezután is a doveri hófehér krétamészkősziklák fognak először eszembe jutni a ködös Albionról.

2017. július 12.

Nagyutazás


Naplóféle magamnak. Mert olyan jó később is olvasgatni, nézegetni a képeket. Hosszú, 4700 km-es utunk első állomása Belgiumban, Brugge-ben volt. Nyugat-Flandria legnagyobb városát a 13. században alapították, és központja a középkor óta alig változott: keskeny utcácskák, jellegzetes németalföldi házak.


A várost átszelő csatornák miatt észak Velencéjének is nevezik. Ha Brugge, akkor csipke, sör és csokoládé. És ott van az  Onze Lieve Vrouwekerk - a brugge-i Notre Dame -, melynek kereszthajójában látható a Madonna a gyermekkel, Michelangelo egyetlen olyan szobra, mely még életében hagyta el Itáliát. Vagy a Szent Vér-bazilika, ahová a szent vér relikvia még az első keresztes háborúból került ide. 



És a fallal körülvett Begina-házak, amelyek a 12.-13. században épültek a női közösségeknek. Brugge-ben apácák kapták meg ezeket a házakat. Mindannyian dolgoztak: munkájuk a betegápoláson, leánynevelésen és a háztartáson kívül főként szövés, hímzés és csipkeverés volt. A flamand beginaudvarokból - begijnhof -  tizenhármat vettek fel Világörökségnek, s ezek mindegyike szabadon látogatható. 



Brugge-t végig lehet rohanni egy nap alatt is. Mivel jobban szeretem a lassú, fényképezgetős-mélázgató sétákat a gyors bámészkodásnál, ide feltétlenül vissza kell még jönnöm, annak ellenére, hogy a bakancslistámon már másodszorra pipálhattam ki ezt a gyönyörű városkát.