A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers/poem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers/poem. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 7.

Messze... messze...


Angolhon. Hidak és ködök.
Sok kormos kémény füstölög.
Kastélyok, parkok, lapdatér,
mért legelőkön nyáj kövér.
                               Babits Mihály
  
Szerencsére nem ködös. Felhős. 


Ugyanaz, föntről. A doveri vár. 

Aztán meg sem álltunk Portsmouthig.

  Itt újra hajóra szálltunk. Át a Wight-szigetre. Viktória királynő palotája.


Viktória királynő esküvője óta minden királyi esküvőn a menyasszony csokrában van pár szál mirtuszvirág - amely a szerelmet szimbolizálja -, s amely az Osborne-ház kertjéből származik.
 

Még mindig a szigeten, amely szépsége ihlette  Lewis Carroll Alice Csodaországban című meseregényét. 

 Carisbrooke kastélya. Már a 13. században is volt itt kert napórával és medencével.


Béke. Csend.  És egy szomjas madár...


 Stonehenge. Titokzatos. Mindig lenyűgöző. 
 

 A kedvencem.


 London. A Nelson-oszlop (és két Guinness) árnyékában.


Újra street food.

 
De ez már a West Bay.


 Jurassic coast. Avagy séta az időben.



 Portland szigete. A híres világítótorony.
 

 A Jurassic Coast keleti, leglátogatottabb része: a  Durdle Door, Anglia egyik legtöbbet fotózott természeti csodája.
 


De a mellette található kerekded öböl is valószínűleg milliónyi fotó témája lehet.
 



Utunk itt véget ért. Sokáig csak álom volt bejárni a déli partot. Szerencsés vagyok, néha a munkám a
szórakozásom is. De azért kellenek a véletlenek. Legközelebb majd gyalog. Ahogy egyszer megálmodtam.

2019. szeptember 16.

Messze... messze...

                                                              Némethon. Város, régi ház:
                                                              emeletes tető, faváz.
                                                              Cégérek, kancsók, ó kutak,
                                                              hízott polgárok, szűk utak.
                                                                                               Babits Mihály





 
 

                                                                                     
 Würzburgban jártunk.                                                                      

2018. május 31.

Jó volna...

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz...
                                                                                                                                                      József Attila

Vagy csak úgy bámulni a nagy kékséget.

2018. április 3.

Április



Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad...
                                                                                                           Radnóti Miklós

2018. március 27.

Kicsi kendő

Egy kicsi kendő Annás kertjéből. Kendő, amely a nevével ellentétben nem is lett olyan kicsi. Sajnos, elfelejtettem megmérni mielőtt elajándékoztam, ne is kérdezzétek. Éppen eléggé nagy és nehéz ahhoz, hogy a húsvét előtti hideg és szeszélyes böjti szelek majd ne lebbentsék le olyan könnyen az új tulajdonosa válláról, akitől  - igen stílusosan - Nagy László versét kaptam a köszönet szavai  mellé: 
Tél veszíti ingét, pirosodik Húsvét...

2018. január 18.

Hóvirág


Örvendj a hóvirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
                                                                                                                                                       Wass Albert


2017. november 5.

Színeim

Az idén különösen gazdag  az ősz palettája. Egy hete szinte nincsen olyan nap, hogy ki ne mennék a Körös-partra gyönyörködni a kedvenc színeimben. Reggelente, a kelő nap sugarainál a legszebb. Ilyenkor a mocsári ciprusok lángoló színe a legfeltűnőbb. A vízi színpad egyik bástyájáról a legpazarabb a kilátás a liget fáira: ahány faj, annyi szín, annyi árnyalat.





Napról napra egyre fogy a zöld, hogy átadja helyét valami hihetetlenül  harsány tarkaságnak. Talán ezért is esett olyan jól az utolsó centiket horgolni, az utolsó simításokat elvégezni a blúzomon, pedig általában ilyenkor már alig várom, hogy valami újba kezdhessek.
 
 A hosszú séták után - ez volt a másik jó dolog az egy hét szabadság alatt -  szépen lassan befejeztem a zöld blúzt is. Igaz, ezt már csak jövő nyáron fogom hordani, de akkor is nagyon örülök.


























Itt-ott még pár sor rövidpálcával, majd ráköltéssel szegélyeztem.


A négyzeteket és a szegélyt hármas, a többit négyes tűvel horgoltam. Az oldalvonalában egyenletesen szaporítva alakítottam ki az enyhén ívelő A-vonalat: mellbősége 100 cm, alul pedig 136 cm. A blúz teljes hossza pontosan 80 cm, bár ez nem volt tervezett (addig horgoltam, amíg volt a fonalból).




























                                                                                                                                                                        Álmodj magadnak szép napot,
                                                                                                                                                                        Ha már a nyár úgy itt hagyott.
                                                                                                                                                                        Álmodj magadnak színeket,
                                                                                                                                                                        Ha benned minden szürke lett...

                                                                                                                                                                                                                      Shakespeare