Crofthoose

 

Ella Gordon a 2016-os Shetlandi Gyapjúhétre tervezte kedvenc házikó motívumából ezt a sapkamintát. Nálam egy pulóver és egy poncsó maradékainak felhasználásával készült. Sajnos, nem tudtam a minta szerint befejezni a fejtetőnél, mivel úgy fél méter maradt a színesből. De így is nagyon szeretem.

A croft Skóciában kis majort, bérelt gazdaságot jelent, amely egy házhoz csatolt szántóterületet és  több hasonló gazdasággal közös legeltetési jogot tartalmaz. Ezek a házikók az évszázados fejlődésnek köszönhetően rendkívül jól alkalmazkodtak a shetlandi időjáráshoz. A házat általában két szobára osztották: egyik végén volt a hálószoba, a másik végén a konyha. A ház, a pajta és az istálló legtöbbször egy fedél alatt található. A környéken fellelhető anyagokat használták fel az építkezéshez. 

Bakancslistás hely ez is...

Pome

Új év, új sapka Agata Smektala mintája alapján. Pome a Ravelryről. Pome, azaz gránátalma. Már javában kötöttem, amikor eszembe jutott, hogy felénk, Békés megye tótok lakta településein ennek a szónak egészen más jelentése van: „gyerünk”. Pome, gyerünk, gyertek, tartsatok hát velem 2018-ban is! Ígérni nem ígérek semmit, az újévi fogadalmakról, tervekről már leszoktam. Annyi biztos, hogy az idén is fogok kötni, horgolni...

Baa-ble

"Mimedli" Szandinál láttam először egy ilyen bájos birkás kötött sapkát, amely az idei Shetlandi Gyapjúhét hivatalos mintája volt. Már akkor tudtam, hogy ilyet én is szeretnék. A Montreal sapkám maradék Drops Delight kékes-barnás fonala mellé fogtam egy barna és egy szürkés Alpissima fonalat. Így egy hihetetlenül kályhameleg sapka született a gyapjú és az alpaka házasságából. A képen egy óriási gyapjú-alpaka fonalból készült nyakmelegítőt viselek hozzá. Tőlem aztán jöhetne már a tél! Mindjárt karácsony, de az idén felénk még nem is volt igazi hideg. Ha végignézzük a képeket, fel sem tűnik, hogy elkészítésük között öt hónap telt el. És mivel a kötött holmik igazi szezonja a hűvösebb hónapokra esik, gondolom, nem alaptalan a feltételezésem, hogy az igazi nyárimádó kötősök is titokban valahol mindig a telet várják.

Mi gyakran nyáron is olyan helyet választunk a pihenésnek, ahol az itthoni negyven fokok után egy kicsit felfrissülhetünk. Úticélunkhoz közeledve már messziről sejthető volt, mi vár ránk: a sziklacsúcsok körül kavargó felhők jelzik, hogy ez egészen más világ, mint amihez mi, alföldi emberek szoktunk.

Nagy meglepetés azért nem ért, hiszen nem először jártunk itt.

Sokak szerint a világ legveszélyesebb - szerintem leglátványosabb - útjai között található a Transzfogarasi út.

A fokozatosan emelkedő út megszámlálhatatlan éles kanyar után ér fel a Fogarasi-havasok legnagyobb tengerszeméhez, a 11 méter mély Bâlea-tóhoz.

A gyönyörű, 2040 méter magasan fekvő gleccsertavat hátrahagyva átkeltünk a főgerinc alatt átvezető alagúton, hogy egy kis időre elbúcsúzzunk a Kárpát-medencétől, és a Déli-Kárpátok lábánál nyugat felé tartva elérjük a - talán még a Transzfogarasi útnál is vadregényesebb - Transalpina utat.

Románia déli részét, Olténiát köti össze Erdéllyel. Még II. Károly, Románia királya kezdte építeni. Majd a második világháborúban a németek átépítették. 2012-ben fejezték be az újraaszfaltozását, de maga az út még ma sincs igazán kész: sok helyen nincs megoldva a vízelvezetés, nincs útpadka, a meredek hajtűkanyarokban nincsenek korlátok, egy helyen pedig maga az út is elfogyott, néhány kilométeren keresztül poros, kővel kirakott makadámúton haladtunk.

A magashegységi éghajlatnak köszönhetően kellemesen hűvös utunk volt.

Az út egyik érdekessége, hogy meredekebb déli és a lankásabb északi oldalt egy hosszú fennsíkon kanyargó út köti össze. Legmagasabb pontja, az Urdele-hágó 2145 méter magasan található. Gyönyörű látvány, egy életre szóló, felejthetetlen élmény.

Mellettünk a meredeken mélyre vezető út, körülöttünk kavargó felhők.

Egyszer a tőlem pár lépésre álló Mr Yarnart is majdnem eltűnt előlem.

Bármerre jártunk, a legmeredekebb hegyoldalon is számtalan birkanyájat láttunk.

A hágótól pár kilométerre, gyönyörű napsütésben piknikeztünk: a leterített takarón eszegetve gyönyörködtünk a Páring-hegységben, amikor a meredek hegyoldalon - szinte a semmiből előtűnve -békésen legelésző birkák közeledtek felénk. Éppen csak hogy elő tudtam venni a fényképezőgépem, hogy megörökítsem a jószágokat, amint módszeresen, lépésről lépésre haladva közeledtek, körbevettek, majd egykedvűen rágcsálva a füvet átkeltek az úton, majd eltűntek egy szomszédos völgyben.

Ez utóbbi két képet látva gondolom, nem véletlen, hogy most újra eszembe jutott ez a nyári kirándulásunk.

Őszi

Tegnap százszínű

libegő láng volt,

ma földszagú szél

karjaiban táncolt,

holnap, ha itt jársz,

s felfelé nézel,

elárvult nagy fák

üzennek a széllel.

Arannyal öntve

az erdő alja,

kusza virgács

a bokrok barna gallya,

tüskés ág megfog

s bús őszi jajjal,

elhullt virágát

követeli rajtam.

                                                                                                                 Moretti Gemma

A kendő maradékaihoz illő fonalak versenyében nálam ez a bordó lett a győztes, amikor beletúrtam abba a kosárba, ahol a zoknifonalaimat tartom.  A sapkát a szokásos módon kezdtem, amikor elértem a megfelelő bőséget, egyenesen folytattam egyráhajtásos pálcákkal. A színes csík rövidpálcákkal készült, majd erre jött még egy sor bordó befejezésül. A kesztyűféle csuklómelegítőt is körben horgoltam. A színes fonal utolsó centijei ezt díszítik.

Montreal

Olyan sokan kötöttek már ilyen sapkát, beálltam hát én is a sorba.  Gyanítom, hogy mire készen lettem a magaméval, elég hosszú sor lett belőle. Egy ideje szorgalmasan gyűjtögetem a Fair Isle mintás pulóvermintákat, ez a sapka amolyan tanulódarab, mielőtt - hogy egy gyönyörű képzavarral éljek - nagyobb fába vágnám a fejszémet. Keresgélés közben találtam nagyon szép sálakat, kesztyűket, sőt, szoknyamintát is!

Amikor a fonalas kosaramban a kékes-barnás Drops Delight mellé keveredett a szürke (10% alpaka, 20%gyapjú, 70% akril), azonnal eszembe jutott ez a sapka. A kezdés kicsit váratott magára, mert a szegéllyel rögtön megakadtam. Gondoltam, hogy ha már Fair Isle, akkor végre kipróbálom ezt a szegélyt is.

Elsőre szerintem nem is olyan rossz. Sikeresen túl lettem a nagy mintán, és amikor már azt hittem, túl vagyok a nehezén, elvesztettem a fonalat. Teljesen belegabalyodtam a mintába. Talán azért, mert a második kék-barna  átmenetnél a halványkék a szürkével együtt kötve szinte követhetetlen volt. Most, így, utólag talán ki kellett volna vágnom azt a szakaszt a fonálból... És közben itt már sejteni kezdtem, hogy nekem ez a sapka túl magas lesz, ha a minta szerint fejezem be. Így aztán néhány sorral meg is rövidítettem, de azért vigyáztam, hogy a csillagszerű minta még felismerhető legyen a csúcsán.

Sapka, sál

Egyszerűen csak összefogtam fehér és drapp fonalat, így a végeredmény olyan, mint a régi szövött len anyagok. Azonban annál ez sokkal melegebb. A sapkát rövidpálcákkal, a sálat lustakötéssel készítettem. Jelige: "Csak semmi feltűnés" A fehér kabátomhoz tökéletes.

Kötött sapka, kendő

Mindkettő igazi stash-buster, vagyis fonalfaló darab. A fonal (Adriafil Zaffiro, 230m/25 g, 37%pamut, 35% super kid mohair, 22%Polyamid, 4% gyapjú, 2% Elasthan) éppen két éve vár a sorsára. A kék és zöld egy részéből akkor két sálat horgoltam. A tarka pulóver után valami pihentető, kevés odafigyelést igénylő kézimunkára volt szükségem.

A kendőt a sötétebb fonal két szálával, 4-es tűvel kezdtem sima kötéssel. A buklészerű, bolyhos anyag nem is igényel semmilyen mintát. A képen látható módon egy idő után az egyik szálat a világosabbra cseréltem. Majd pár centi után ismét váltottam: mindkét szál világos, és innentől lusta kötéssel folytattam. Végül egy szálával, a sötétebb fonallal sima kötéssel 2 cm-es fodort kötöttem a szélére (2 sima *1 ráhajtás, 1 sima, 1 szaporítás a keresztszálból, 1 sima,1 ráhajtás.* a csillagok közötti részt ismételjük a sor végéig).
A sapkát 100 szemre kezdtem a sötét fonal két szálával. 3 cm-t kötöttem sima kötéssel, majd újabb hármat fordított kötéssel. Éppen itt elfogyott az egyik sötét szál is, de szerencsére a világosabból maradt még annyi, hogy a sötét mellé fogva be tudtam fejezni a sapkát. Így a sapka is színátmenetes lett. A kezdéstől mért 12 cm után kezdtem fogyasztani: a fogyasztás első sorában *18 fordított, a 19-20. szemet simán össze* ezt 5-ször ismételjük. A következő sorban 17 fordított, a 18-19. szemet simán össze. A harmadik sorban 16 fordított, a 17-18. szemet itt is simán összekötjük. Így folytatjuk a fogyasztást soronként mindig öt helyen, amíg 5 szemünk nem marad. A maradék szemeket összehúzzuk, eldolgozzuk.

Összesen 60g sötét és 25g világos rózsaszín fonalat használtam el ehhez a fantasztikusan puha, pihekönnyű együtteshez.

Kötött, horgolt

A csíkos pulóveremhez készült ez a két darab. Már a piros tunika és a hozzá illő sapkák és kendő készítésekor jutott eszembe, hogy miért ne lehetne a nagyobb kötött vagy horgolt darabokhoz illő kiegészítőket is készíteni. Pár deka maradék szürke és sötétkék zoknifonalhoz társítottam a pulóver csíkjainak alakításakor kimaradt színes fonaldarabokat.

A kendőt sima kötéssel készítettem, a szélén szürke lustakötés. 

A sapkát horgoltam, majd ráköltéssel szegélyeztem.

 

És végül a három darab együtt...

Sapka, sál

A sálhoz a fonalat még Canterburyben vettük.  Canterbury az anglikán egyház központja, érseki székhely már 597-ben. Hódító Vilmos (1066) óta pedig az Egyesült Királyság minden királyát Canterbury érseke koronázza Londonban a Westminster Apátságban. Sétálgattunk az ódon házak között - némelyik a 16. század elején épült -, amikor egy fonalboltra leltünk. Emlékül választottunk egy szürkét Mr Yarnartnak és egy rózsaszínes tweed Louisa Harding-fonalat nekem. Ez utóbbin még gondolkozom: vajon mit lehetne csinálni 230 m fonalból? több nem volt a boltban... valószínűleg keresek itthon hozzáillő fonalat.  Azt viszont már ott, az üzletben tudtam, hogy a szürkéből sálat kötök. 100 g/170 m, és azért ezt választottuk, mivel a címke szerint "100% British Wool", és ha már brit gyapjú, akkor legyen kelta a minta. Kötöttem hozzá egy sapkát egy Fair Isle-minta felhasználásával, így lett Mr Yarnartnak egy szép, Canterburyre emlékeztető rusztikus szettje.

 A sál mintáját a Ravelryn találtam, egy közkedvelt kelta bog, amelyet sokan megkötöttek már, az általam felhasznált változat eredetileg nyakmelegítő. Szegélyként négy-négy szem lustakötés van a két szélén, és addig kötöttem, amíg el nem fogyott a fonalam. Illetve maradt azért egy kevéske, így kerestem hozzá sötétebb szürkét és egy kis maradék feketét, és kötöttem hozzá egy sapkát is, melyhez egy egyszerű kis mintát választottam a 200 színes Fair Isle kötésminta című könyvből.

Hangulatos városka a sokszáz éves, bájos favázas házaival. Itt van például a Weavers, amely Canterbury legtöbbet fotózott épülete, és amely a bejárat fölött olvasható felirat szerint éppen 1500-ban épült. Vagy a Sun Hotel, amely 1503-ban épült, és vendégei között több híresség is volt, például Charles Dickens is megszállt itt. És a kedvencem, egy 1370-ben épült pub, a Parrot, amely a régi római városfal mellett épült, és a város egyik legrégibb épülete...

Kötött holmik

Nem gondoltuk volna, hogy ilyen téliesen kezdődik az idén a tavasz... Így aztán teljesen időszerűnek tűnnek az újabb kötött holmik. Jutkától egy őszi kötős találkozón kaptam 25 dkg Joop Classic Cotton (105 m/50g, 56% pamut, 44% Acryl) olasz fonalat. Eredetileg egy rövid ujjú kardit terveztem belőle, vettem is hozzá 10 dkg meggyszínű Red Heart Niki (106m/50g, 80% Acryl, 20 % gyapjú) fonalat, de aztán meggondoltam magam.

Így lett belőle egy szép nagy kendő és egy horgolt sapka. A kendőt sima kötéssel kezdtem, 35 cm után bordás kötéssel folytattam - öt soronként kötöttem egy-egy fordított sort, összesen ötöt -, majd 10 centis lustakötés következett. Ekkor kötöttem két sor meggypirosat, majd a pamuttal még négyet. A sapkát 4-es tűvel horgoltam, ennek is készítettem meggypiros szegélyt.

A meggyszínű fonálból is kötöttem egy sapkát. A mintája a Ravelryn. Így aztán végül három darabos lett a szett.

Egy régi barátnőmmel szoktunk úszni, szaunázni, kirándulni. Gyakran összejárunk egy kis közös kötésre, utóbb egy kardigánt készített. Mindenféle régebbi, maradék fonalból, de az összhatás nagyon harmonikus lett. Készül mellé egy barna rövid ujjú top is.