Granny

Nagyikendő, legyezőmintás szélcsipkével. Alpissima fonalból, 4-es horgolótűvel készítettem édesanyámnak. Könnyű kis vállmelegítő, nyári szabadtéri programokhoz. Szeretünk színházba járni, és már második éve júniustól szeptemberig ezt akár minden este megtehetjük. A vízi színpadon a hétvégi előadások mellett hétköznap esténként Vers a víz fölött címmel a békéscsabai Jókai Színház művészei verses-zenés esteket adnak.

Kő kövön

Kíváncsi vagyok, hányan ismerik fel a helyet, ahol legutóbb kirándultunk. Tavaly már jártunk itt, de akkor nem másztuk meg a hegyet a késő őszi sűrű köd miatt. Most Upponyból hazafelé  jövet végre ez is sikerült. 

 

A ciszterci apátságtól – melyet még a tatárjárás előtt kezdtek építeni – indultunk. 5 km-es tanösvény (amely valójában egy aszfaltozott! út) vezet a hegyre. Viszont a kanyargós szerpentinről – amely  egy régi bányaút, és melyet  szerencsére sorompó véd az autósok elől – gyönyörű a kilátás. A környező dombságon túl látni a Mátra vonulatait, sőt, jó időben a Magas –Tátrát is!

De az igazi meglepetés a hegy tetején vár. Egy hatalmas kősivatag, amelyet éles peremű fehér mészkősziklák szegélyeznek. Valósággal legyalulták a hegyet – egyes források szerint 7 millió köbméter hiányzik a csúcsáról. 

 

A bátrabbaknak érdemes a sziklák pereméről körülnézni! 

Búcsúzóul még egy kép, amelyen  látni az egész levágott hegyet: a Bélapátfalva fölé magasodó Bél-követ. Így, messziről is nagyon érdekes látvány, de ami fönn van, az nagyon különleges – és szerencsére egy ideje már védett is.

Egy hét

Béke, csend és nyugalom...

Hegyek lábánál, erdő szélen, patak partján, egy erdészházban. Nincs telefon, internet, tévé... Az ablakból viszont éppen az Upponyi-szoros bejáratát alkotó két sziklára látni. 

Általában aktívan szeretünk pihenni: menni, látni minél többet. Ritka, hogy egy helyen maradjunk hosszú napokig.

Egy mozgalmas nyár után éppen ez kellett: messze a város zajától, egy piciny faluban, Upponyban élvezni a természet közelségét, a lelassult életet. Sétáltunk, hegyet másztunk, Mr Yarnart horgászott, én kötöttem-horgoltam, esténként szalonnát, halat sütöttünk, házigazdánk borát kóstolgattuk a pincében.

A közeli Lázbérci-víztározóhoz a szoroson keresztül vezet az út. A szurdok két oldalán emelkedő hegyeket megmászva lélegzetelállító a látvány. A mintegy 5 kilométer hosszú völgyet Dédestapolcsány és Uppony között a felduzzasztott Csernely- és Bán-patak vize árasztotta el, zegzugos öblöket, vadregényes félszigeteket kialakítva. A két falu között ugyan van egy keskeny autóút, de sorompókkal lezárták, csak gyalogosan vagy kerékpárral járható a víz környéke: a lázbérci tájvédelmi körzet szigorúan védett terület!

Ha valaki hozzánk hasonlóan szeretné körbejárni a víztározót, legalább 10-12 kilométeres gyalogtúrára számítson. Micsoda élmény! A tó és környéke minden nap és napszakban más és más hangulatú.