Szeretem, ahogyan az eredetileg mustárszínű fonál a fényben életre kel: ha rásüt a nap néha narancs vagy óarany, máskor aranybarna színűnek látszik. A poncsó elkészítése nagyon egyszerű: olyan hosszú láncszemsort kapcsoltam körré, amelyen a fejem kényelmesen átfér.
Eddig úgy tapasztaltam,
hogy így szépen kiterül, nem hullámosodik, nem húzódik és
nem is túl nagy a kivágás, hogy lecsússzon a vállamon. Most négy sort
készítettem rövidpálcákkal, az utolsó sorban megfeleztem a szemeket, és
megjelöltem az eleje és a háta közepét. Ezután egyráhajtásos pálcákkal
folytattam. Az előző sorban megjelölt pálcákba öt-öt egyráhajtásos
pálcát készítettem. A következő sorokban az ötös pálcacsoportok középső
pálcájába horgoltam ismét öt-öt egyráhajtásos pálcát.
Amikor elértem megfelelő hosszúságot (nálam az közel a csuklómnál volt), hozzáláttam a szegélyhez. A szegély is nagyon egyszerű: három sor rövidpálcákkal, erre egy lyuksor (egy egyráhajtásos pálca, egy láncszem váltakozik), majd ismét három rövidpálcasor. A szegély készítésekor is folytattam a szaporítást az előbb leírtak szerint. Ha már a poncsó mintája ilyen egyszerű lett, kerestem valami hozzáillő szegélyt. Egy mutatós
mintát választottam, amelyhez Robin Sanchez készített egy jól követhető fényképes leírást.
Semmi sem áll csak úgy, önmagában a világban. A
legnagyobb kínok közé keveredik a nevetés, a vigasz, a hit, a fény, a szeretet. Minden fényben ott az árnyék, az árnyékban a fény.
Tisch Ferenc
