Őszi

Tegnap százszínű

libegő láng volt,

ma földszagú szél

karjaiban táncolt,

holnap, ha itt jársz,

s felfelé nézel,

elárvult nagy fák

üzennek a széllel.

Arannyal öntve

az erdő alja,

kusza virgács

a bokrok barna gallya,

tüskés ág megfog

s bús őszi jajjal,

elhullt virágát

követeli rajtam.

                                                                                                                 Moretti Gemma

A kendő maradékaihoz illő fonalak versenyében nálam ez a bordó lett a győztes, amikor beletúrtam abba a kosárba, ahol a zoknifonalaimat tartom.  A sapkát a szokásos módon kezdtem, amikor elértem a megfelelő bőséget, egyenesen folytattam egyráhajtásos pálcákkal. A színes csík rövidpálcákkal készült, majd erre jött még egy sor bordó befejezésül. A kesztyűféle csuklómelegítőt is körben horgoltam. A színes fonal utolsó centijei ezt díszítik.

Arabian Nights

Arab éjszakák. Valahogy így képzelem én is: vibráló tarkabarkaság, fűszeres, izgalmas, titokzatos sokszínűség. Jó kis színterápia a szürkés reggelekre...

Újdonság volt számomra, hogy az egyik sarkánál kezdve kellett kötnöm. Kicsit trükkösebben, mint a baktusokat. A képekről és a leírásból számomra nem derült ki, hogy egy kissé asszimetrikus kendőről van szó. Kötés közben - az elején különösen - többször is olyan érzésem volt, hogy valamit elnéztem. Így aztán többször összehasonlítottam az angol és magyar leírást. Végül mosás és formára igazítás után nem is olyan vészes...

Ez az első darab, amelyet pontosan abból a fonalból és színből készítettem, amely a leírásban szerepelt, hiszen ennek a darabnak a lényege éppen a színe. Mondjuk magamtól soha nem mertem volna éppen ebből a két gombolyagból valami csíkosat kötni. De a két igencsak vad szín szerintem határozottan jó hatással voltak egymásra.

A mintának és a színváltásoknak köszönhetően könnyű volt a szaporításokat-fogyasztásokat megjegyezni.

Két kép, amely bizonyítja, hogy a kendő mindkét oldala jól mutat.
 

Már csak egy hozzá illő sapka-kesztyű hiányzik, hogy teljes legyen a szett.

Igazi ősz

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.

                                                                                           Márai Sándor