Antracit - csavart mintás sál

Mr Yarnartnak, köszönetképpen a biztatásért, figyelemért és gondoskodásért. Két szálat összefogva, hogy jó meleg legyen, 75% gyapjú - műszál zoknifonalból kötöttem. Készítettem egy rövid leírást és rajzot  is a mintáról.

Szürke...szürke...

 

Szürke lett ez az egyszerű, nyakba való kendőcske is, ahogy szürkébe burkolózik mostanában minden körülöttünk. A szélén duplájára szaporítottam a szemeket, így a szegély enyhén hullámos lett.  

Ismét elvágyódtunk a hegyek közé. A ködben rejtőző hegyek, a befagyott tó... maholnap itt a tél...

Szerintetek merre jártunk?

Ködös őszi reggel: szürke ég.
  Ködbe tűnt most a messzeség.
    Nincsen hegycsúcs, az út pihen,
   Eltűnt a tér a fáradt semmiben.
     Néma felhőből hűvös köd szitál,
   Végtelenbe futott az őszi határ.
    Csendes a reggel, szürke a kék,

          Köd alatt alszik csendben az ég.     

                                                                       Hock Ferenc Antal                                        

Lussonium

Poncsó? Kendő?

Egyik sem! Erikánál láttam a napokban egy hasonló formájú, gyönyörű kötött stólakendőt. Az ő finom, légies csipkéje mellett az enyém sokkal rusztikusabb, így ideális kiegészítő darabja lett az őszi sétáknak, kirándulásoknak – a  hétvégén a Dunánál jártunk.

Kecskeméttől a Dunáig erdős-ligetes, borókával benőtt futóhomok-dűnék szegélyezték utunkat.

A római kori katonai település, Lussonium romjai Dunakömlődön találhatók. Indulás előtt érdemes végigböngészni a projekt honlapját: elolvasni az erődítmény történetét, megnézni egy rövid 3D filmet a település rekonstrukciójáról, és végigjárni a virtuális túrákat, így a romok között sétálva könnyebben elképzelhetjük, hogyan élhettek itt annak idején.

Komppal átkeltünk a Dunán. Az alacsony vízállás miatt rendkívüli látványt nyújtott a homokpad: mintha tengerparton sétáltunk volna… a finom homok érdekes csigákkal, kagylókkal van tele.

Hajóson még megnéztük a gyönyörűen felújított érseki palotát és kertet is.

Visszatérve a horgoláshoz: egy olyan darabra vágytam én is, amely nem csúszik le a vállamról, amely melegebb, mint egy kendő vagy egy stóla, de könnyebben vehető fel-le, mint egy poncsó, így született meg ez a darab. Nagyimintával horgoltam körbe-körbe egy nagy négyzetet, majd amikor elértem a kívánt méretetet, már csak két szomszédos oldalon folytattam oda-vissza haladó sorokkal a horgolást. 

Szép nagy darab lett, a nagyinégyzet oldala 50 cm, így a két szárny, vagyis a stóla rész szélessége is 50 cm, a belső oldala 90 cm, a darab külső széle a csúcsától mérve nagyjából 140 cm. 

Kagylómintával szegélyeztem. Négyes tűvel készítettem, szinte minden maradék gyapjúfonalamat belehorgoltam.  

Talán nem véletlen, hogy mennyire illik a színe a paksi Duna-parton látott homok és kagylóhéjak színéhez, a bágyadt napfényben fürdő táj késő őszi hangulatához.