Arabian Nights

Arab éjszakák. Valahogy így képzelem én is: vibráló tarkabarkaság, fűszeres, izgalmas, titokzatos sokszínűség. Jó kis színterápia a szürkés reggelekre...

Újdonság volt számomra, hogy az egyik sarkánál kezdve kellett kötnöm. Kicsit trükkösebben, mint a baktusokat. A képekről és a leírásból számomra nem derült ki, hogy egy kissé asszimetrikus kendőről van szó. Kötés közben - az elején különösen - többször is olyan érzésem volt, hogy valamit elnéztem. Így aztán többször összehasonlítottam az angol és magyar leírást. Végül mosás és formára igazítás után nem is olyan vészes...

Ez az első darab, amelyet pontosan abból a fonalból és színből készítettem, amely a leírásban szerepelt, hiszen ennek a darabnak a lényege éppen a színe. Mondjuk magamtól soha nem mertem volna éppen ebből a két gombolyagból valami csíkosat kötni. De a két igencsak vad szín szerintem határozottan jó hatással voltak egymásra.

A mintának és a színváltásoknak köszönhetően könnyű volt a szaporításokat-fogyasztásokat megjegyezni.

Két kép, amely bizonyítja, hogy a kendő mindkét oldala jól mutat.
 

Már csak egy hozzá illő sapka-kesztyű hiányzik, hogy teljes legyen a szett.

Igazi ősz

Az emlékezésnek is van éghajlata, flórája és faunája. Ez az éghajlat egyáltalán nem mérsékelt. Telítve van végletekkel. Az igazi ősz soha nem az, amelyet éppen megélünk, hanem az a másik, aranyfürtös, halálra érett és csodálatos, melyre egy tavasszal emlékezünk.

                                                                                           Márai Sándor

Nyári emlék

…avagy az eltűnt idő nyomában. És most ez nem csak Proustról szól, hanem rólam is, hiszen olyan régen nem írtam ide. Hogy mi is történt valójában az eltelt hónapok alatt, nehéz lenne most egyszerre röviden leírni, hiszen volt minden: betegség, hosszú gyógyulás, életmódváltás, újra munka, pihenés, utazgatás…  Legtöbbször úgysem az események érdekesek, hanem az, hogy mit hagytak hátra bennünk az elmúlt órák, napok, hetek, hónapok és évek. Fiatalabb koromban csak értettem, most már egyre gyakrabban érzem is, amiről Proust ír: néha hirtelen, titokzatos módon ránk törve, az eltűnt idő egy-egy pillanatra a színek, hangok, illatok, ízek segítségével újra megjelenik. Hogy aztán még hosszú ideig ezekből az emlékekből táplálkozzon a lélek. 

Nemrég ajándékokat készítettünk: levendulával töltött szíveket varrogattunk. Sajnos, a képek éppen a lényeget nem tudják visszaadni. Micsoda illat volt napokig a szobában! Ezért a színért, ezért az illatért minden évben érdemes útra kelni.

És azt hiszem, ez most már így marad: a nyár közeledtével egyre nagyobb izgalommal figyelem itthon a levendulabokrokat. Aztán egyszer csak indulás. Mert hiába idézi fel egy-egy emlékkép, mégis évről évre ott, személyesen kell éreznem azt az illatot, látnom a távolban kéklő vizet.

Sok-sok órányi repülés után néhány napja célba értek a szívek. Nekem pedig annyira jól esett ezeket az apróságokat varrogatni, hogy hamarosan folyt. köv. :)