2019. augusztus 12.

Walhalla



Az ókori görög templomot imitáló épületet megpillantva a legkevesebb, hogy azt mondom, meglepő, hogy Bajorországban ilyen épület magasodjon a Duna fölé.


Az épület egy antik dór peripterosz másolata, ami azt jelenti, hogy az óriási csarnokot oszlopsor veszi körül. 
https://en.wikipedia.org/wiki/Walhalla_memorial#/media/File:Ludwig-erste-bayern.jpg

1806-ra a majd ezer éves Német-Római Birodalom szétesett. I. Lajos bajor uralkodó megbízásából egy olyan emlékhelyet építettek Regensburg közelében a Duna partján, amely a nemzeti összetartozás érzését erősítette a németekben, ahonnan „a német németebbül jön ki, mint ahogyan bement”. Azért választották Regensburgot helyszínül, mert a középkorban itt tartották a birodalmi gyűléseket.


Az építmény belülről egy hatalmas, dór stílusú márványterem.


Az oldalfalakon egymás alatt több sorban mellszobrokat helyeztek el. Walhalla, a hírnév templomának kitüntetettjei közé azok a német anyanyelvű személyek kerülhettek, akik Németország és a német nyelvű népek történetében játszottak fontos szerepet.





Akiknek nem ismerték a hiteles arcképét, márványtáblát kaptak.

https://en.wikipedia.org/wiki/Walhalla_memorial

De miért is Walhalla? A legnagyobb dicsőség, amit ember elérhet a germánok és vikingek ősi társadalmában, ha harcban esik el. A bátor harcosok lelkét a valkűrök kísérték fel az égi palotába. Egy szivárványhídon átkelve jutottak az istenek lakhelyén található hősök csarnokába, amelyet Valhallának neveztek.


2019. július 30.

Huszonkilenc


Jövőre lesz harminc éves, és legalább már 2002 óta része az életemnek. 

 Igen. Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend. 

 
Kétszázezer művészetkedvelő ember nem tévedhet... 
 
 Viszont az én képeimen nyoma sincs tömegnek. Aznap korán keltünk :)




Mindig is foglalkoztatott a gondolat: milyen lehet máskor Kapolcs? Hát ilyen.

Az idén különösen környezettudatos volt a fesztivál: szelektív hulladékgyűjtés, repohár az eldobható helyett, lebomló tálcák, tányérok. A műanyag helyett mi is saját evőeszközt használtunk.

Három faluban harmincöt helyszínen tíz napon keresztül ezerötszáz program, melyre nyolcvanezernél többen váltottak jegyet. Ekkora kavalkádban gondolom, nem véletlen, hogy már nem emlékszem, mit láttam az éppen hátrahagyott helyszínen :)


Még a völgy szakrális helyei is naponta megteltek élettel: előadások, koncertek, beszélgetések...

A Kocsor ház az idén a világzene otthona volt. A sátrunkat - nem először - a színpaddal szemben állítottuk fel. Az esti koncertek előtt a kertben beszélgetések irodalomról, költőkről-írókról, olvasókról, az irodalom tanításáról.


És akkor itt van az évről évre gyarapodó kapolcsi "Walhalla". A falusi hétköznapok hősei, a Lajos bácsik, akik életére sajnos kevesen fognak emlékezni...



És csak rajtunk múlik, hogy meddig csodálhatjuk a völgy épített és teremtett örökségét.

A völgytől az 1100 körül épült román stílusú egyhajós kis templomnál - vagy ahogy a helyiek hívják -, a klastromnál veszünk búcsút.



Amikor nyugat felé vesszük az irányt, vagy éppen ellenkezőleg, hazafelé utazunk, itt azért mindig megállunk.