Granny

Nagyikendő, legyezőmintás szélcsipkével. Alpissima fonalból, 4-es horgolótűvel készítettem édesanyámnak. Könnyű kis vállmelegítő, nyári szabadtéri programokhoz. Szeretünk színházba járni, és már második éve júniustól szeptemberig ezt akár minden este megtehetjük. A vízi színpadon a hétvégi előadások mellett hétköznap esténként Vers a víz fölött címmel a békéscsabai Jókai Színház művészei verses-zenés esteket adnak.

Kő kövön

Kíváncsi vagyok, hányan ismerik fel a helyet, ahol legutóbb kirándultunk. Tavaly már jártunk itt, de akkor nem másztuk meg a hegyet a késő őszi sűrű köd miatt. Most Upponyból hazafelé  jövet végre ez is sikerült. 

 

A ciszterci apátságtól – melyet még a tatárjárás előtt kezdtek építeni – indultunk. 5 km-es tanösvény (amely valójában egy aszfaltozott! út) vezet a hegyre. Viszont a kanyargós szerpentinről – amely  egy régi bányaút, és melyet  szerencsére sorompó véd az autósok elől – gyönyörű a kilátás. A környező dombságon túl látni a Mátra vonulatait, sőt, jó időben a Magas –Tátrát is!

De az igazi meglepetés a hegy tetején vár. Egy hatalmas kősivatag, amelyet éles peremű fehér mészkősziklák szegélyeznek. Valósággal legyalulták a hegyet – egyes források szerint 7 millió köbméter hiányzik a csúcsáról. 

 

A bátrabbaknak érdemes a sziklák pereméről körülnézni! 

Búcsúzóul még egy kép, amelyen  látni az egész levágott hegyet: a Bélapátfalva fölé magasodó Bél-követ. Így, messziről is nagyon érdekes látvány, de ami fönn van, az nagyon különleges – és szerencsére egy ideje már védett is.

Egy hét

Béke, csend és nyugalom...

Hegyek lábánál, erdő szélen, patak partján, egy erdészházban. Nincs telefon, internet, tévé... Az ablakból viszont éppen az Upponyi-szoros bejáratát alkotó két sziklára látni. 

Általában aktívan szeretünk pihenni: menni, látni minél többet. Ritka, hogy egy helyen maradjunk hosszú napokig.

Egy mozgalmas nyár után éppen ez kellett: messze a város zajától, egy piciny faluban, Upponyban élvezni a természet közelségét, a lelassult életet. Sétáltunk, hegyet másztunk, Mr Yarnart horgászott, én kötöttem-horgoltam, esténként szalonnát, halat sütöttünk, házigazdánk borát kóstolgattuk a pincében.

A közeli Lázbérci-víztározóhoz a szoroson keresztül vezet az út. A szurdok két oldalán emelkedő hegyeket megmászva lélegzetelállító a látvány. A mintegy 5 kilométer hosszú völgyet Dédestapolcsány és Uppony között a felduzzasztott Csernely- és Bán-patak vize árasztotta el, zegzugos öblöket, vadregényes félszigeteket kialakítva. A két falu között ugyan van egy keskeny autóút, de sorompókkal lezárták, csak gyalogosan vagy kerékpárral járható a víz környéke: a lázbérci tájvédelmi körzet szigorúan védett terület!

Ha valaki hozzánk hasonlóan szeretné körbejárni a víztározót, legalább 10-12 kilométeres gyalogtúrára számítson. Micsoda élmény! A tó és környéke minden nap és napszakban más és más hangulatú.

Én kis kertem

A cím csalóka, a képeket nyaralásunk alatt a szentendrei  skanzenben, a pannonhalmi apátság kertészetében, a zirci arborétumban, a veszprémi vár tövénél, a visegrádi királyi palotában és Balácapusztán, a római kori villagazdaság kertjében készítettem. Kedvcsinálónak, ihletadónak gyűjtöttem össze, néhány ötlettel, gondolattal kiegészítve.

A pannonhalmi apátság gyógynövénykertjére már régóta kíváncsi voltam. A völgyhöz közeledve még ki sem értünk az arborétumból, már a fák között ismerős illatot éreztem. Először azt hittem, az érzékeim csaltak meg, de nem: a fákat elhagyva óriási lila ültetvényt pillantottunk meg. És az a bódító illat! Szerencsénk volt, előző nap kezdték a lepárlást. Időjárástól függően az angol levendula aratása július végén, augusztus elején kezdődik, de ekkor is látogatható a gyógynövényház és lepárló. Az óriási hőségben levendulalimonádét kortyolgatva hűsöltünk az árnyékban.

A fűszernövényekhez jól illik a kiemelt ágy. Az ágyakat keríthetjük téglával, kővel, kisebb farönkökkel, alacsony deszkapalánkkal vagy akár készen kapható szegéllyel. Hasznos az emelt ágyás, mert fűszereink egy része mediterrán vidékekről származik, kedvelik a napos, jó folyadékgazdálkodású helyeket, az emelt ágyásokban a beletöltött földet mi választjuk meg, és könnyebben szüretelhető, látványosabb növénycsoportokat alakíthatunk ki.

 

Ha kisebb ágyásokat készítünk, melyeket szilárd burkolatú utakkal veszünk körül, könnyen elérhető, gondozható minden növény, és akár esős, sáros időben is kiszaladhatunk a kertbe egy kis friss fűszerért.

A középkori kolostorok, várak kertjei szabályos, mértani elhelyezkedésűek voltak. Mi is készíthetünk hasonló fűszerkerteket, szabályos vagy szabálytalan elrendezéssel. Társíthatjuk fűszernövényeinket virágokkal, dísznövényekkel vagy akár zöldségekkel is. A vegyes kultúráknak számos előnye van: például a fűszernövények között több is van, amely elűzi a kártevőket.

 

Telepítés előtt érdemes jobban megismerkedni az ültetendő növényekkel: egynyári vagy évelő, mikor virágzik, milyen színű, nagyságú levelei vannak, mekkora a kifejlett növény, milyen igényei vannak (napfény-árnyék, víz, talaj, fagyérzékenység), hogy a közel azonos igényűek kerüljenek egymás mellé. Az erősen terjedő növényeket érdemes edénybe ültetni, nálunk a menta már a legváratlanabb helyeken bukkan elő. A fűszernövényeket szaporíthatjuk magunk, de vásárolhatunk palántákat is, az évelők többsége a tőosztást is jól tűri.

 

Kertünkben mindig is voltak fűszernövények, egy időben a kerti tó körül, aztán csak úgy itt-ott, a kerítés tövében vagy a virágok között. A kerteket járva erősödött egyre a vágy bennem, hogy szeretnék én is egy hasonló kis fűszeres kertet itthon. Remélem, jövő nyáron már a saját kertecskémet mutathatom be.

Időutazás: házak

Első pillantásra bizarrnak tűnhet: sétálgatunk az utcákon, és gondolatban bejárhatjuk szinte egész Magyarországot. Egy kis leltár: 60 hektáron 8 tájegység 247 kiállítási épület, közel 26000 kiállított darab... Egy óriási, élő múzeum, melyet érdemes aktívan végigjárni, kipróbálni mindent: például a tésztakészítést, gyöngyfűzést, szappanfőzést, sőt, az egyik ház elé telepedett muzsikusok jóvoltából akár táncolhatunk is. A szépen gondozott kertekben különleges - de ma már egyre több helyen újra látható - növények. Egy idő után olyan érzésem volt, mintha nagymamáméknál, a tanyán járnék, éppen úgy, mint gyermekkoromban: ismerősek a szobák, a bútorok, tárgyak elhelyezése, ismerős a konyha, a kamra is...

Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt. (Wass Albert)