Amikor kislány voltam, anyukám nagyon szerette volna, ha naplót írok. Emlékszem, egyszer még kaptam is egy füzetfélét, de időről időre mindig meghiúsultak az ilyen próbálkozásaim. Ez a blog sem naplónak indult, és most sem tekinthető igazán annak, bár az eltelt hét év alatt - a kézimunkáim mellett - egyre több posztot szenteltem az utazgatásainknak. Számomra az utazás elsősorban nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem sokkal inkább arról, amit közben átélünk. Minden helyhez tartozik egy történet, és minden történetre egy-egy kép emlékeztet. És bizony ki kell mozdulni itthonról, mert a kalandok ritkán jönnek helybe, az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza elénk. Elsősorban nem pénz, sokkal inkább bátorság és nyelvtudás kell ahhoz, hogy útnak induljunk. Bátorság nem az utazáshoz kell, hanem ahhoz, hogy elmenjünk itthonról. Mert amint elindulunk, a távolság nem csak a látnivalókkal, hanem önmagunkkal, otthoni életünkkel szemben is kérdéseket teremt. Az ezekre a kérdésekre adott válaszok pedig segítenek abban, hogy megtaláljuk önmagunkat. Kevesen tudják, hogy sokszor még csak térképet sem viszünk magunkkal. És nem, GPS-t sem...
Aki figyelemmel követte az idén is a blogomat, biztosan észrevette, hogy leggyakrabban erről a három témáról írtam: kötés-horgolás, utazás, versek-hangulatok. Jöjjenek akkor ebben a sorrendben a képek. Vigyázat, fotócunami következik!
Számomra a kézimunka és utazás elválaszthatatlanok. És nem csak azért, mert mindig viszek magammal valami kötni- vagy horgolni valót.
Végül néhány kép, amely egy-egy pillanatnyi hangulatot tükröz, mégis szívesen nézegetem még hetekkel, hónapokkal később is.
Szeretném megköszönni a figyelmét mindenkinek, aki ezen az időutazáson most velem tartott, A visszatérő olvasóimnak, a blogbarátoknak, a véletlenül erre tévedőknek, mindenkinek boldog új évet kívánok!
Happy New Year!