Ezúttal egy rövid sétát teszünk a városka központjában. A King's Mile negyedben több tucat hasonló házat találhatunk, melyek parányi üzleteknek és hangulatos puboknak adnak otthont. Favázas falaik, ódon ablakaik miatt joggal érezhetjük, hogy évszázadokat repülünk vissza a múltba.
Amikor a parkolóból a város központja felé sétálva a King Street legvégén meglátom ezt a ferde házat - amely a székesegyház után az egyik leggyakrabban fényképezett dolog Canterburyben -, valamilyen furcsa, otthonos érzés kerít hatalmába: na, megérkeztem... Az épület egy kémény átalakítása során rogyott meg. Az a bizonyos kémény később ledőlt, de a hagyománytisztelő angolok megmentették ezt a 17. századi épületet is. Nálunk már biztosan régen lebontották volna, ott viszont egy acélvázzal megerősítették. Legfeltűnőbb a bejárata, melyet erősen át kellett alakítani a megváltozott körülményeknek megfelelően :) Az ajtó felett pedig egy mondat, melyet 1849-ben Charles Dickens írt a házról.
A Conquest House eredeti részei nevének megfelelően még az 1066-os normann hódítás korából származnak. Azóta persze többször átépítették, most a 17. századi állapotában látható. A hagyomány szerint Thomas Beckett gyilkosai itt találkoztak, hogy megtervezzék a merényletet. 1170-ben a II. Henrik által felbérelt négy nemes a székesegyház oltára előtt ölte meg az érseket .
Mivel már korábban jártunk itt, most csak betekintünk a székesegyház kapuján, hogy folytassuk sétánkat a városka ódon utcáin.
A Stour folyó mellett megmaradt néhány Tudor-stílusú, rácsos ablakú kis favázas ház, melyet a franciaországi és a hollandiai vallásüldözések elől menekülő hugenotta takácsok építettek. A régi takácsházat - Old Weavers House - még 1500-ban építették.
A várostól búcsúzva még egy utolsó pillantás a régi, római kori városfal mellett található kedvencemre. Ma a Parrot nevű pub található itt, amely a bejárat melletti tábla szerint 1370-ben épült, és így Canterbury egyik legrégibb épülete. Tudtátok, hogy a 'pub' szó a 'public house' rövidüléséből született?
