Berettyóújfalunál, az egykori Herpály falu mellett áll a XII. században román stílusban épült monostor kéttornyú, háromhajós maradványa. Ki tudja, hányszor kellett elutaznom mellette, hogy észrevegyem a házak mögött megbújó Csonkatornyot... Pár perces kitérő után folytattuk is utunkat, amelyre MrY. mellé kísérőnek szegődtem ezen a szép napon.
Eddig soha nem jutott az eszembe, hogy a Hortobágyra induljunk kirándulni. Általában a hegyek közé szeretünk menni, talán azért, mert annyira más, mint ahol lakunk. Pedig ez a puszta maga a csoda. Egyáltalán nem olyan unalmas, mint amilyennek első pillantásra tűnik...
Aztán ott van a jó öreg kilenclyukú híd, amely helyén már a kora középkorban valamilyen biztonságos átkelőhely kellett álljon az itt átvezető sóút miatt. A ma is használatban álló kőhíd a hajdani fahíd helyére épült 1833-ban. És ez ma is Magyarország leghosszabb közúti kőhídja.
Második legnagyobb tavunk vízfelületét mozaikszerűen holtágak, csatornák, nádasok, szigetek tagolják.