Lusta

Gondolkodtam, milyen szegélyt kössek ehhez a poncsómhoz, aztán több próbálkozás után ennél a széles lustakötéses szegélynél maradtam. Mindig is szerettem ezt az egyszerű mintát, meg aztán olyan jól esik ilyenkor, télvíz idején bevackolni egy kényelmes zugba, lustálkodni, kötögetni...Lustát kötögetni...

Az idén kevesebb darab készült, mint a korábban, de fejben már tervezgetem, mit szeretnék készíteni jövőre.

 Minden kedves barátomnak, ismerősömnek és olvasómnak békés, boldog új évet kívánok!

Holden

Van egy amerikai fogadott lányunk, Beth, akinek nagyon tetszik, hogy nálunk vannak névnapok! És Erzsébet napra mit is ajándékozhattam volna neki, mint egy kendőt a kedvenc színéből és fonalából (Fashion Country, Rico Design, 60% akril, 20% gyapjú, 20% alpaka, 50 g/187m). Az sem volt kérdéses, hogy melyik mintát választom. Mivel Beth észak-karolinai, más szóba sem jöhetett, csak a Holden Beachről elnevezett kendő, hiszen a karácsonyokat az Atlanti-óceán partján szokták tölteni. Gondoltam, hogy a partra törő hullámok által inspirált kendő emlékezteti majd távoli hazájára, és ez a szívet-lelket melengető ajándék hasznos lesz majd a közelítő magyar téli hidegben is.

Háttérben a körös-parti fák színe mintha a kendő színére rímelnének...

És végül egy boldog kép Bethről és új kendőjéről.

Virágok

Az a bizonyos Luca széke is gyorsabban készül, mint mostanában az én kézimunkáim. Ezt még valamikor májusban horgoltam. Óvatos duhajként próbának szántam a virágos kendőm előtt. Az előzményekről csak annyit, hogy engem is rabul ejtettek a hosszabb színátmenetes fonalak. Aztán persze mintaválasztáskor nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Van azonban egy tagadhatatlan előnye az ilyen fonalaknak: egyszerű csíkos mintánál nem kell bajlódni a színváltáskor elkerülhetetlen fonalvégek eldolgozásával. A csíkos kendőm után ki szerettem volna próbálni valami - legalábbis számomra - újat: olyan mintákat kerestem, amelyek a színátmenetes fonalak szépségét használja fel. Így kezdtem el horgolgatni ezeket a virágokat. Két gombolyagból (egy kékes és egy zöldes-barnás) dolgoztam, és mivel soknak találtam a világos szakaszokat, ismét többször az ollóhoz nyúltam...

Aztán észre sem vettem hogyan, de hirtelen ilyen nagyra nőtt. Ekkor már egy ideje azért gondolkoztam azon, hogy mi legyen. Takaró? Vagy valami más? Végül a "vagy valami más" nyert. Takarónak túl nagy falat lett volna, kendőnek, stólának túl vastagnak találtam. Közben megérkeztek a Drops Delight fonalaim is, és már alig vártam,  hogy hozzálássak az annyira vágyott kendőnek.

Így félretettem, hátha később megtalálom a megfelelő formát hozzá. Elég hamar rájöttem, hogy valamilyen ruhadarabot szeretnék, de belekerült néhány bontásba, mire kialakult a végleges formája.Ilyen tunika - ha úgy tetszik mini ruha - lett  belőle. Itthon fogom hordani farmerral vagy egy kényelmes leggingsszel.

Hát így lett egy UFO-ból FO :)

Csavart mintás sál

 

Kötöttem egy újabb sálat Mr Yarnartnak. Szürke lett ez is, hogy kedvére legyen, és szereti a csavart, rusztikus mintákat, ezért a korábbiakhoz némileg hasonló sál lett a végeredmény. Így aztán egy szürke, egy zöld, egy világos- és egy antracitszürke mellett lett most egy sötétszürke sálja. Lerajzoltam a mintáját is.

 

Harmatcseppek

Ajándékba készült egy kedves kolléganőmnek. A színt ő választotta,a debreceni Gombolydában vettem hozzá illő fonalat. Egy  "rövidke" keresgélés után a Ravelryn a Dew Drops kendőt választottam, valami olyasmit szerettem volna, amely nem túl csipkés. Ritkán tudjuk megfogalmazni, miért tetszik meg egy minta, én sem azonnal jöttem rá, hogy a sok-sok hasonló közül miért éppen ezt választottam. Mondjuk első látásra megtetszett, hogy a harmatcseppeket utánzó apró lyukak milyen szépen kapcsolják össze a hatalmas sima kötésű felületet a szerényebb csipkeszegéllyel, amely megint csak szép szabályos cseppeket formáz. És akkor most röviden arról, hogy hogyan került ide alább ez a látszólag nem ide illő kép.

Júliusban szerettünk volna néhány csendes napot eltölteni Mr Y. Körös-parti tanyáján messze a várostól, tévétől, internettől. És telefon nélkül, mert ez egyike annak a néhány helynek Magyarországon, ahol még térerő sincs. (Egy hónappal később találtam még egy helyet, de arról majd máskor.) Szóval letáboroztunk valahol a térkép szélén, messze a civilizációtól. A tervünk az volt, hogy pár nap után Mr Y. átmegy a szomszédos holtágra egy horgászversenyre, én pedig maradok a kutyával, a fonalaimmal, ezzel a kötéssel és egy másik horgolással a tanyában, eltöltök pár szép napot úszkálva, kézimunkázva, nagyokat sétálva... De már az első éjjel hatalmas vihar kerekedett. A két szomszédos nyaralóban fenyőfákat, fűzfákat csavart ki a hatalmas szél. Nekünk szerencsére semmi bajunk nem lett, viszont a folyamatosan szakadó eső miatt napokig ki sem tudtunk mozdulni, hiszen a felázott gáton - más út nem lévén - lehetetlen volt kijutni. Persze jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy nem így terveztük. Aztán alig néhány nap alatt a csapatépítő túránk kis híján csapatrombolóvá vált :) A zord időjárásra való tekintettel ugyanis megengedtük a kutyának, hogy a házban aludjon, és naná, hogy az ágyunk mellé telepedett... és annyira horkolt, hogy már a második éjszakától kezdve Mr. Y. és én versenyeztünk, hogy ki tud hamarabb elaludni, még lehetőleg a kutya előtt :)

Amikor aztán végre elállt az eső, és kimerészkedtünk a házból, annyira szép volt a reggeli napsütésben megcsillanó milliónyi eső- és harmatcsepp! Nyilván komolyabb fényképezőgéppel és nagyobb hozzáértéssel szebb képeket is készíthettem volna, de engem így is elbűvölnek az apró cseppekben rejtőző minivilágok. És régóta tudom, hogy nincsenek véletlenek, egy ilyen rendkívül esős nyáron mi mást is köthettem volna, mint egy éppen ilyen nevű kendőt.

Virágrengeteg

 

Vagy ha nem is rengeteg, azért sok. 81 darab. 3-as tűvel horgoltam, és a fonalnak - 27 dkg Drops Delight a Barkából - köszönhetően mégsem volt unalmas az ismétlődő (milyen sokszor!) minta miatt. Sőt, horgolás közben mindig kíváncsian vártam a következő színkombinációt. Mert talán nincs is két teljesen egyforma virág.

A minta a közismert japán virág. Sok szép variáció és minta található a neten, mivel vizuális típus vagyok, én ezt a mintarajzot választottam. Néhány éve sokan horgoltak ilyesmit - lehet, hogy későn érő típus vagyok? A hatalmas mérete ellenére is - 170x50 cm - viszonylag gyorsan haladtam, mert ahogy menet közben összehorgoltam a darabokat, a szálvégeket is rögtön eldolgoztam, megkímélve magam a későbbi idegtépő feladattól. Az összehorgolásról még pár szót: az első sorban 16 virág van, a következőben eggyel kevesebb és így tovább. Így a kendőnek (vagy nevezzük inkább stólának?) szép szabályos trapéz formája lett. Összesen öt sort készítettem.

Kék és zöld

Számomra az egyik örök klasszikus ez a színpár. Nyáron biztosan. Gombolyagban látva azonnal megtetszett. Horgolás közben azért voltak kétségeim. Hm... nem túl tarka ez hozzám? Most már tudom, hogy nem. Fehérhez, feketéhez, türkizhez tökéletesen illik. A mérete? Hatalmas! 220x105 cm. A fonalat a Gombolydában vettem. Négy gombolyagot a 4146-os árnyalatból. A minta ideális utazgatós darab, könnyű megjegyezni - mondjuk horgoltam is már eddig vagy hatot :) Igen, ha jól számolgatom, ez már a hetedik ilyen kendő.

 És ezeket a színeket időről időre látnom kell!

Gyöngysorok

Természetes, nyugodt földszínekből fűztem az első pár láncomat. Csiszolt bronzos-lilás gyöngyökkel, teklával és képjáspisokkal díszítettem.

Fűztem még két színesebb nyakláncot is amazonittal, különféle jáspisokkal, acháttal, jadeval, unakittel, csiszolt bronz gyöngyökkel. A négy nyaklánc különböző hosszúságú, viselhetők külön, de akár együtt is. Többszörösen a csuklóra tekerve karkötőként is hordhatók, hiszen - ez ugyan a képeken nem látszik - bronz kapoccsal záródnak.

 

 

Kötött poncsó

 Amilyen mostoha mostanában az időjárás, egy ideig reggelenként még jól jöhet egy ilyen jó meleg holmi. 5-ös tűvel kötöttem, két szálat - teveszín akrilt a Müllerből és hasonló árnyalatú Alpissimát a fonalam.hu-ról - fogtam össze, összesen 44 dkg kellett hozzá. 

Mintával nem szolgálhatok, inkább amolyan receptfélével: a fejbőségnek megfelelő szemszámmal kezdtem (néggyel azért osztható legyen), majd körben kötöttem. Tetszőleges szélességű és mintájú passzét készítünk, az enyém nem túl magas, hiszen már erősen tavaszodott, amikor kötöttem, de el tudnám képzelni akár garbónyakkal is. Majd őszre talán készül olyan is. Amikor kellő szélességű a passzé, négy egyenlő részre osztottam a munkát, és megjelölöm a az elején és a hátán, valamint a két vállán a középszemeket. Ezek előtt és után minden második sorban egy-egy ráhajtás készítettem, a páratlan sorokban végig sima szemeket kötöttem. Amikor elértem a váll szélességének megfelelő méretet - érdemes ilyenkor többször próbálgatni, hogy majd szépen kifeküdjön -, akkor a vállvonalnál befejeztem a ráhajtásokat, csak elöl és hátul folytattam az előzőleg leírt szaporításokat.

 Talán ezen a képen oldalról látszik, hogyan alakítottam a vállát.

Tulajdonképpen folytathatnánk végig simával, a végén valamilyen egyszerű szegéllyel, én mégis valami csipkét szerettem volna alulra, hogy ellensúlyozzam a tömör sima kötésű nagy felületet. Eszembe jutott egy régi kendő, kis számolgatás után annak a mintájával folytattam. Persze bármelyik nekünk tetsző kendő mintáját felhasználhatjuk a díszítéshez. Teljes hossza a középső lyuksornál mérve 75 cm.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.

 

Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen.

 És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.

Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

                                               Reményik Sándor

Nagyitakaró

Három éve már horgoltam egy takarót, a kedvenc zöld-kék-barna színeimből. Szeretem, használom azóta is. Most mégis készítettem egy hasonlót, ezúttal egészen más színekből. A barna persze itt is alap, melybe mindenféle maradékból csíkokat horgoltam. Nem szerettem volna egy teljesen szabályos csíkozású mintát, de arra azért figyeltem, hogy a színek váltakozása - bár véletlenszerű -, mégis harmonikus legyen.

Végül az alapszínnel egy hatsoros szegélyt készítettem. A kész takaróhoz 57 dkg fonalat használtam el, négyes tűvel készült, mérete: 110x130 cm lett.

Holden

Nagyon régen kinéztem magamnak ezt a mintát; azóta meg akartam kötni, mióta felfedeztem magamnak a Ravelry-t. Melinda fonala (100g/400m merinó gyapjú) is régen az enyém lett, de végül Ritának köszönhetem, hogy megköthettem végre.

Biztosan többen észrevettétek, hogy a pikók nálam ritkábbak, mint az eredeti mintán. A leláncoláskor nem voltam biztos benne, hogy elég lesz a fonalam, így két pikó között én leláncoltam két szemet. Utólag bebizonyosodott, hogy jól döntöttem: maradt ugyan 3-4 méter fonalam, de az biztosan nem lett volna elég a befejezéshez.