Eredetileg kendőket szerettem volna ebből a fonalból kötni, de elég egy pillantás a blog oldalsávjára, és könnyű belátni, hogy 36 kötött-horgolt - igen, harminchat! - kendő azért több is a soknál. még akkor is, ha többet már elajándékoztam.
Eredetileg ismét egy Fair Isle mintás pulóvert néztem ki, de végül néhány próbálkozás után be kellett látnom, hogy ez a két szín - bár nagyon jól mutatnak egymás mellett - nem eléggé kontrasztos, nem illett volna hozzá bonyolultabb minta. És mivel adott volt a fonalmennyiség, legkézenfekvőbbnek az tűnt, hogy a csíkos részekkel egyszerre haladtam, majd amikor a sötétebb elfogyott, már csak azért kellett izgulnom, hogy ne fogyjon el idő előtt a világosabb. Szerencsére maradt is egy kicsi. Félre is tettem, éppen illik majd néhány natúr-barnás színű gombóckához, tökéletes lesz majd egy újabb pulóverhez. Olyan ez, mint a dominóelv: elég egy kis gombóc, egy szép szín... Ti hogyan döntitek el, mi lesz a következő darab? Tudatos elhatározás vagy improvizáció? Egy adott pillanat hangulata dönt, vagy hosszabb távra terveztek?
A pulóvert alulról fölfelé körben kötöttem, csakúgy, mint a két ujját, a hónaljhoz érve egy tűre szedtem - na itt volt néhány megtorpanás a rengeteg szem miatt, de a raglán fogyasztásnak köszönhetően ahogy a szemek száma csökkent, úgy tért vissza a kötős kedvem fokozatosan. Úgyhogy ma már új pulóver minta után néztem. De erről majd legközelebb.
