Az a bizonyos Luca széke is gyorsabban készül, mint mostanában az én kézimunkáim. Ezt még valamikor májusban horgoltam. Óvatos duhajként próbának szántam a virágos kendőm előtt. Az előzményekről csak annyit, hogy engem is rabul ejtettek a hosszabb színátmenetes fonalak. Aztán persze mintaválasztáskor nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Van azonban egy tagadhatatlan előnye az ilyen fonalaknak: egyszerű csíkos mintánál nem kell bajlódni a színváltáskor elkerülhetetlen fonalvégek eldolgozásával. A csíkos kendőm után ki szerettem volna próbálni valami - legalábbis számomra - újat: olyan mintákat kerestem, amelyek a színátmenetes fonalak szépségét használja fel. Így kezdtem el horgolgatni ezeket a virágokat. Két gombolyagból (egy kékes és egy zöldes-barnás) dolgoztam, és mivel soknak találtam a világos szakaszokat, ismét többször az ollóhoz nyúltam...
Aztán észre sem vettem hogyan, de hirtelen ilyen nagyra nőtt. Ekkor már egy ideje azért gondolkoztam azon, hogy mi legyen. Takaró? Vagy valami más? Végül a "vagy valami más" nyert. Takarónak túl nagy falat lett volna, kendőnek, stólának túl vastagnak találtam. Közben megérkeztek a Drops Delight fonalaim is, és már alig vártam, hogy hozzálássak az annyira vágyott kendőnek.
Így félretettem, hátha később megtalálom a megfelelő formát hozzá. Elég hamar rájöttem, hogy valamilyen ruhadarabot szeretnék, de belekerült néhány bontásba, mire kialakult a végleges formája.Ilyen tunika - ha úgy tetszik mini ruha - lett belőle. Itthon fogom hordani farmerral vagy egy kényelmes leggingsszel.
Hát így lett egy UFO-ból FO :)
