Crochet on-the-go

Johanna Lindahl Secret Paths kendője ideális utazós darab: a mintát könnyű megjegyezni, komolyabb odafigyelést nem igényel, lehet közben beszélgetni, bámészkodni, bárhol abbahagyhatom, könnyű folytatni, nem nagy darab, így - a forróságban ez a legjobb tulajdonsága - nem melegít. A nyár folyamán velem jött minden hosszabb-rövidebb utunkra.

Voltunk Erdélyben...

Végre megnézhettük belülről is a korábban kívülről megcsodált Árpád-kori templomot...

 És természetesen vittem magammal a Művészetek völgyébe is...

Jó jelnek tartottam, hogy Gusinjébe érve az esti imára hívó müezzin éppen akkor szólalt meg, amikor a szálloda előtt kiszálltunk a kocsiból. A 700 kilométeres út után persze olyan fáradt voltam, hogy aznap sem horgoltam. Az igazat megvallva itt jutott utoljára eszembe a horgolásom...

Albániába érve már csak az elénk bukkanó csodákra tudtam figyelni...

A színekre,

 a hegyekre,

a hegyek között kanyargó útra,

a szerpentinekre...

A Velika Plaza 13 kilométeres homokos strandján még nem sejtettem, mi vár rám Montenegróban.

Ha Albánia a 750 000 bunker országa, akkor Montenegró nekem mindig is a kismillió szerpentin, hajtűkanyar és alagút országa lesz. És így ugye egy alföldi ember lánya számára ennek az országnak az útjai egyáltalán nem ideálisak semmilyen kötés-horgoláshoz. Hacsak nem kötélből vannak az idegei...

Ha valaki eléggé kitartó volt, és eljutott az olvasásban idáig, neki elárulhatom, hogy végre sikerült elkészítenem a szóban forgó darabot, mely nevéhez méltóan - titkos utakon - csak hazajutott. Igaz, amint a kép bal felső sarkában sárguló levelek bizonyítják, befejezni csak mostanában lett időm. Ötös tűvel horgoltam, a fonalat Nóri gombolyította ilyen színátmenetesre.

Előítélet

Szénfekete, csillogó haj a metrón. Tetovált alkarok. Szépen formázott, ápolt szakáll, szemöldök. Ártatlan, csodálkozó szempár. Kezében hátizsák. Amikor találkozott a tekintetünk, magához húzta hátizsákját. Várjunk csak! Hátizsák. Fekete haj és szem. Terrorizmus. Merényletek. Oklahoma, Omagh, Madrid, London, Boston, Brüsszel, Párizs, Moszkva, Bécs... Már én is teljesen megőrültem‽ A következő megállónál leszálltunk. Éppen egy két tanítási nyelvű egyházi iskolába igyekeztünk egy szakmai napra. A terembe lépve a tanári asztalon ismerős hátizsák. Mögötte ismerős szempár. Ő volt Dani bácsi.

A hivatalos program zárásaként vendéglátóink elkísértek a közeli Szent István Bazilikába. A körkilátóba sok-sok lépcsőt megmászva jutottunk fel. Nagyon érdekes a templom külső és belső kupolája közti hatalmas tér. A kupola kívül teljesen körbesétálható. 

Kertészkedünk!

A kert...

... s a kertészek.

 

Jó volna...

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz...

                                                                                                                                                      József Attila

Vagy csak úgy bámulni a nagy kékséget.

Etno

Az üzletben ezt a viszonylag visszafogott színvilágú fonalat választottam Doris Chan kendőjéhez:

Megkerestem a gombolyag közepében a fonalvéget, és néhány sor után meglepetten tapasztaltam, hogy szó sincs hétköznapi, szolíd unalomról. Mint egy afrikai törzs viselete, sorról sorra valami hihetetlenül izgalmas dolog kelt életre a horgolótűm nyomán. Olyan tarkabarka élénk színkavalkád, amilyet talán soha nem mertem volna bevállalni, pedig ez a bohó etno stílus mindig is tetszett.

Április-május mozgalmas hónap volt számunkra: volt olyan hét, amelyre egy eljegyzés és egy esküvő is jutott, nem is beszélve arról a több mint kétezer kilométerről, amelyet megtettünk különböző okok miatt. Így ez a kendő lett az egyik utazós projektem.

Április

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép s féllábon elszalad...

                                                                                                           Radnóti Miklós

Kicsi kendő

Egy kicsi kendő Annás kertjéből. Kendő, amely a nevével ellentétben nem is lett olyan kicsi. Sajnos, elfelejtettem megmérni mielőtt elajándékoztam, ne is kérdezzétek. Éppen eléggé nagy és nehéz ahhoz, hogy a húsvét előtti hideg és szeszélyes böjti szelek majd ne lebbentsék le olyan könnyen az új tulajdonosa válláról, akitől  - igen stílusosan - Nagy László versét kaptam a köszönet szavai  mellé: 

Tél veszíti ingét, pirosodik Húsvét...

SBS

Hihetetlen, hogy több mint negyvenéves horgolói múltammal csak most készült el életem első SBS kendője. Későn érő típus vagyok, úgy látszik... Volt idő - nem tudom, emlékszik-e még rá valaki - amikor mindenki ezt horgolta... A horgolás közben keletkezett déjà vu érzésemet az is magyarázhatja, hogy nagyon hasonlít az Elise Shawlra. Abból meg én is horgoltam már vagy hetet...

Január, február...

Lélekben már a tavaszra készülve, fél szemmel az időjárás jelentéseket olvasgatva az ember azt sem tudja, mire számítson. Mediterrán ciklonok, nyugati melegfrontok jönnek-mennek a fejünk felett, és bár hivatalosan már csak tíz napig tart a - szokatlanul enyhe - tél, úgy tűnik, február vége azért  hozhat még meglepetéseket. Én mindenesetre kötöttem Mr Yarnartnak egy kályhameleg nyakmelegítőt az új szürke sapkájához. A sapka maradékát sötétkékkel csíkozva olyan nagyra kötöttem, hogy kétszer körbe tudja tekerni a nyaka körül.

Most viszont a kékből maradt valamennyi, úgyhogy nem kizárt, kötök még egy sapkát, ha a  tavasz a vártnál később köszöntene be. Erre ugyan felénk kevés az esély, hiszen ismeritek a mondást: "Január, február, itt a nyár."

Crofthoose

 

Ella Gordon a 2016-os Shetlandi Gyapjúhétre tervezte kedvenc házikó motívumából ezt a sapkamintát. Nálam egy pulóver és egy poncsó maradékainak felhasználásával készült. Sajnos, nem tudtam a minta szerint befejezni a fejtetőnél, mivel úgy fél méter maradt a színesből. De így is nagyon szeretem.

A croft Skóciában kis majort, bérelt gazdaságot jelent, amely egy házhoz csatolt szántóterületet és  több hasonló gazdasággal közös legeltetési jogot tartalmaz. Ezek a házikók az évszázados fejlődésnek köszönhetően rendkívül jól alkalmazkodtak a shetlandi időjáráshoz. A házat általában két szobára osztották: egyik végén volt a hálószoba, a másik végén a konyha. A ház, a pajta és az istálló legtöbbször egy fedél alatt található. A környéken fellelhető anyagokat használták fel az építkezéshez. 

Bakancslistás hely ez is...