A sálhoz a fonalat még Canterburyben vettük. Canterbury az anglikán egyház központja,
érseki székhely
már 597-ben. Hódító Vilmos (1066) óta pedig az Egyesült Királyság minden
királyát Canterbury érseke koronázza Londonban a Westminster Apátságban. Sétálgattunk az ódon házak között - némelyik a 16. század elején épült -, amikor egy fonalboltra leltünk. Emlékül választottunk egy szürkét Mr Yarnartnak és egy rózsaszínes tweed
Louisa Harding-fonalat nekem. Ez utóbbin még gondolkozom: vajon mit lehetne csinálni 230 m fonalból? több nem volt a boltban... valószínűleg keresek itthon hozzáillő fonalat. Azt viszont már ott, az üzletben tudtam, hogy a szürkéből sálat kötök. 100 g/170 m, és azért ezt választottuk, mivel a címke szerint "100% British Wool", és ha már
brit gyapjú, akkor legyen kelta a minta. Kötöttem hozzá egy sapkát egy Fair Isle-minta felhasználásával, így lett Mr Yarnartnak egy szép, Canterburyre emlékeztető rusztikus szettje.
A sál mintáját a Ravelryn találtam, egy közkedvelt kelta bog, amelyet sokan megkötöttek már, az általam felhasznált változat eredetileg
nyakmelegítő. Szegélyként négy-négy szem lustakötés van a két szélén, és addig kötöttem, amíg el nem fogyott a fonalam. Illetve maradt azért egy kevéske, így kerestem hozzá sötétebb szürkét és egy kis maradék feketét, és kötöttem hozzá egy sapkát is, melyhez egy egyszerű kis mintát választottam a
200 színes Fair Isle kötésminta című könyvből.
Hangulatos városka a sokszáz éves, bájos favázas házaival. Itt van például a
Weavers, amely Canterbury legtöbbet fotózott épülete, és amely a bejárat fölött olvasható felirat szerint éppen 1500-ban épült. Vagy a
Sun Hotel, amely 1503-ban épült, és vendégei között több híresség is volt, például Charles Dickens is megszállt itt. És a kedvencem, egy 1370-ben épült pub, a
Parrot, amely a régi római városfal mellett épült, és a város egyik legrégibb épülete...
.jpg)
