Tengerpart

Öböl felett sirály száll
És félhomály oson;
Alkonyfény tükröződik
A nedves zátonyon.

Még egyszer halkan borzong
És elnémul a szél;
Kibomlanak a hangok
A mélység felszínén.

              Theodor Storm

Titokzatos, kiismerhetetlen... Más és más arcát mutatja hajnalban Dovernél a fehér sziklák alatt, Hastingsnél dagálykor és a Seven Sisters szikláinál a parttól messze besétálva a homokpadra apály idején. Mennyire más ott minden, mint itthon, mégis annyira otthon éreztem magam! Éppen hogy csak hazaértünk, máris hiányzik a sirályok rikoltozása - már kora reggel kakasszó helyett erre ébredtünk...

Jártunk az egykori királyi üdülőhelyen, Brightonban és a Brit Királyi Haditengerészet otthonában, Portsmouthban is. És ezúttal is Hastingsben - Hódító Vilmos 1066-ban történt partraszállásának helyszínén - szálltunk meg. 

Megnéztük Stonehenge rejtélyes köveit, láttunk gyönyörű várkastélyokat, és voltunk Londonban, Canterburyben  is. De erről majd máskor. Most megyek, elrendezem a tengerparton gyűjtögetett kavicsokat, kagylókat... Mert "gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, mélyenszántó tapasztalatokat, anélkül, hogy megértenénk lényegüket… De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek.”                                                                                                               (James Carroll)