Harmatcseppek

Ajándékba készült egy kedves kolléganőmnek. A színt ő választotta,a debreceni Gombolydában vettem hozzá illő fonalat. Egy  "rövidke" keresgélés után a Ravelryn a Dew Drops kendőt választottam, valami olyasmit szerettem volna, amely nem túl csipkés. Ritkán tudjuk megfogalmazni, miért tetszik meg egy minta, én sem azonnal jöttem rá, hogy a sok-sok hasonló közül miért éppen ezt választottam. Mondjuk első látásra megtetszett, hogy a harmatcseppeket utánzó apró lyukak milyen szépen kapcsolják össze a hatalmas sima kötésű felületet a szerényebb csipkeszegéllyel, amely megint csak szép szabályos cseppeket formáz. És akkor most röviden arról, hogy hogyan került ide alább ez a látszólag nem ide illő kép.

Júliusban szerettünk volna néhány csendes napot eltölteni Mr Y. Körös-parti tanyáján messze a várostól, tévétől, internettől. És telefon nélkül, mert ez egyike annak a néhány helynek Magyarországon, ahol még térerő sincs. (Egy hónappal később találtam még egy helyet, de arról majd máskor.) Szóval letáboroztunk valahol a térkép szélén, messze a civilizációtól. A tervünk az volt, hogy pár nap után Mr Y. átmegy a szomszédos holtágra egy horgászversenyre, én pedig maradok a kutyával, a fonalaimmal, ezzel a kötéssel és egy másik horgolással a tanyában, eltöltök pár szép napot úszkálva, kézimunkázva, nagyokat sétálva... De már az első éjjel hatalmas vihar kerekedett. A két szomszédos nyaralóban fenyőfákat, fűzfákat csavart ki a hatalmas szél. Nekünk szerencsére semmi bajunk nem lett, viszont a folyamatosan szakadó eső miatt napokig ki sem tudtunk mozdulni, hiszen a felázott gáton - más út nem lévén - lehetetlen volt kijutni. Persze jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy nem így terveztük. Aztán alig néhány nap alatt a csapatépítő túránk kis híján csapatrombolóvá vált :) A zord időjárásra való tekintettel ugyanis megengedtük a kutyának, hogy a házban aludjon, és naná, hogy az ágyunk mellé telepedett... és annyira horkolt, hogy már a második éjszakától kezdve Mr. Y. és én versenyeztünk, hogy ki tud hamarabb elaludni, még lehetőleg a kutya előtt :)

Amikor aztán végre elállt az eső, és kimerészkedtünk a házból, annyira szép volt a reggeli napsütésben megcsillanó milliónyi eső- és harmatcsepp! Nyilván komolyabb fényképezőgéppel és nagyobb hozzáértéssel szebb képeket is készíthettem volna, de engem így is elbűvölnek az apró cseppekben rejtőző minivilágok. És régóta tudom, hogy nincsenek véletlenek, egy ilyen rendkívül esős nyáron mi mást is köthettem volna, mint egy éppen ilyen nevű kendőt.