Nagyutazás

Naplóféle magamnak. Mert olyan jó később is olvasgatni, nézegetni a képeket. Hosszú, 4700 km-es utunk első állomása Belgiumban, Brugge-ben volt. Nyugat-Flandria legnagyobb városát a 13. században alapították, és központja a középkor óta alig változott: keskeny utcácskák, jellegzetes németalföldi házak.

A várost átszelő csatornák miatt észak Velencéjének is nevezik. Ha Brugge, akkor csipke, sör és csokoládé. És ott van az  Onze Lieve Vrouwekerk - a brugge-i Notre Dame -, melynek kereszthajójában látható a Madonna a gyermekkel, Michelangelo egyetlen olyan szobra, mely még életében hagyta el Itáliát. Vagy a Szent Vér-bazilika, ahová a szent vér relikvia még az első keresztes háborúból került ide. 

És a fallal körülvett Begina-házak, amelyek a 12.-13. században épültek a női közösségeknek. Brugge-ben apácák kapták meg ezeket a házakat. Mindannyian dolgoztak: munkájuk a betegápoláson, leánynevelésen és a háztartáson kívül főként szövés, hímzés és csipkeverés volt. A flamand beginaudvarokból - begijnhof -  tizenhármat vettek fel Világörökségnek, s ezek mindegyike szabadon látogatható. 

Brugge-t végig lehet rohanni egy nap alatt is. Mivel jobban szeretem a lassú, fényképezgetős-mélázgató sétákat a gyors bámészkodásnál, ide feltétlenül vissza kell még jönnöm, annak ellenére, hogy a bakancslistámon már másodszorra pipálhattam ki ezt a gyönyörű városkát.