Egy lovagvár

Hogy miért éppen ezt, az útvonaltervező szerint Szarvastól úgy 1200 km-re található lovagvárat néztük ki magunknak? A kérdésre adható több válasz közül egy is éppen elegendő lenne. Kezdem a legegyszerűbbel: mert éppen útba esett :) Azonban így még ma sem értünk volna oda, ha minden útba eső várat részletesebben megnézünk, tekintettel a több mint ezer kilométerre. Így csak Árva várát csodáltuk körbe Szlovákiában, majd folytattuk a tizenkét órás utunkat észak felé. Az útvonaltervező persze nem számolt a forgalommal - Lengyelországban például az autópályák nemfizetős négysávos! szakaszait itt-ott zebrák, lámpák, kereszteződések lassítják -, meg aztán mi is megálltunk egyszer-kétszer kinyújtózni.

Mehettünk volna repülővel is, de akkor nem szállhatunk meg Toruńban, Kopernikusz szülővárosában az előbb említett forgalmi helyzet miatt :) És nem lett volna már az odaúton annyi vicces kalandban részünk.

Tehát másnap délelőtt meg is érkeztünk Malborkba, a Teuton Lovagrend által a 13. században alapított városba. Az 1280-as években kezdtek itt egy erődítményt építeni, hogy majd innen terjesszék ki hatalmukat a Balti-tenger partvidékére a porosz földektől egészen Észtországig. A lovagok két évszázados uralma alatt a várat többször is kibővítették, összesen 21 hektárnyi területen, amely magába foglalt többek között egy négyzet alaprajzú kolostort kápolnával, káptalanházzal, dormitóriummal, refektóriummal, zárt udvarral. Számos újítást is kapcsolódik a vár építéséhez. Ha igaz az állítás, a világon itt alkalmazták először a tűzoltó laktanyákból jól ismert rudakat: vészhelyzetben ezeken csúsztak le a lejjebb található gyilokjárókba.

Amikor a Német Lovagrend nagymestere a lovagrend székhelyét ide helyezte át, a vár a balti partvidék leghatalmasabb államának központjává vált: ekkor lett Malbork Poroszország fővárosa. A középkorban valószínűleg ez a vár volt a "legeslegleg". És szerintem ezt a címet még most is megérdemli Európa - és tán a világ - legnagyobb téglából épült lovagvára.