Crochet on-the-go

Johanna Lindahl Secret Paths kendője ideális utazós darab: a mintát könnyű megjegyezni, komolyabb odafigyelést nem igényel, lehet közben beszélgetni, bámészkodni, bárhol abbahagyhatom, könnyű folytatni, nem nagy darab, így - a forróságban ez a legjobb tulajdonsága - nem melegít. A nyár folyamán velem jött minden hosszabb-rövidebb utunkra.

Voltunk Erdélyben...

Végre megnézhettük belülről is a korábban kívülről megcsodált Árpád-kori templomot...

 És természetesen vittem magammal a Művészetek völgyébe is...

Jó jelnek tartottam, hogy Gusinjébe érve az esti imára hívó müezzin éppen akkor szólalt meg, amikor a szálloda előtt kiszálltunk a kocsiból. A 700 kilométeres út után persze olyan fáradt voltam, hogy aznap sem horgoltam. Az igazat megvallva itt jutott utoljára eszembe a horgolásom...

Albániába érve már csak az elénk bukkanó csodákra tudtam figyelni...

A színekre,

 a hegyekre,

a hegyek között kanyargó útra,

a szerpentinekre...

A Velika Plaza 13 kilométeres homokos strandján még nem sejtettem, mi vár rám Montenegróban.

Ha Albánia a 750 000 bunker országa, akkor Montenegró nekem mindig is a kismillió szerpentin, hajtűkanyar és alagút országa lesz. És így ugye egy alföldi ember lánya számára ennek az országnak az útjai egyáltalán nem ideálisak semmilyen kötés-horgoláshoz. Hacsak nem kötélből vannak az idegei...

Ha valaki eléggé kitartó volt, és eljutott az olvasásban idáig, neki elárulhatom, hogy végre sikerült elkészítenem a szóban forgó darabot, mely nevéhez méltóan - titkos utakon - csak hazajutott. Igaz, amint a kép bal felső sarkában sárguló levelek bizonyítják, befejezni csak mostanában lett időm. Ötös tűvel horgoltam, a fonalat Nóri gombolyította ilyen színátmenetesre.